Az világon az akvarisztikában előforduló édesvízi halaknak nagyjából a 90%-a fogságban tenyésztett, a maradék 10% pedig vadon fogott, amelyeket többnyire nagyon szegény emberek fognak be távoli trópusi helyeken. Akvaristaként mi generáljuk az igényt a vadon fogott halakra, így ez a mi felelősségünk is, hogy támogassuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek megpróbálják csökkenteni a vadon élő halpopulációkra nehezedő nyomást, miközben támogatják azokat a közösségeket, akik ebből próbálnak megélni.

Ideális esetben itt kezdődne az akvaristák felelősségvállalása és ráhatása, mert a legtöbb édesvízi hal, amely bekerül a kereskedelembe, a befogópontok és az exportot intéző nagykereskedések közötti szállítás közben pusztul el, még a származási országban. Ez a kezdeti halálozás a legnagyobb hatású dolog, amit az akvarisztika okoz a vadon élő halak számára, mégis szinte alig hallunk róla, mert az iparág ezen szegmenséről nincsenek nyilvántartott adataink. A veszteségeket feltehetőleg még több hal begyűjtésével kompenzálják.

Mi hajtja a keresletet?

A díszhal kereskedelem: bevezetés a hosszútávú felelős akváriumi haltartásba (Livengood és Chapman 2007) című műben kiemelnek néhány szabályt, amelyet a szerző szerint a díszhalboltoknak és az akvaristáknak is be kellene tartaniuk, hogy ezzel is támogassák a trópusi halak védelmét. Első körben felelősek vagyunk megszerezni a szükséges információkat minden halfajról, amellyel foglalkozunk. Ha nem tudjuk, hogyan tartsuk őket egészségesen és boldogan, akkor ne is tartsuk őket! Ez az aranyszabály mindenkire kell, hogy vonatkozzon az iparágban. Ha rendszeresen elveszítesz minden egyedet ugyanabból a halfajból, ne rendelj, ne kérj, ne vásárolj belőlük, amíg nem tudod előre biztosítani számukra a megfelelő feltételeket.

Ideális esetben, az akvaristáknak csak olyan halat szabadna megvásárolni, amelyet úgy gyűjtöttek, hogy megfelel minden törvényi, környezetvédelmi, és egészségügyi követelménynek a származási országtól kezdve a célországig. A kereskedőknek is csak ilyen forrástól szabadna vásárolni. Valamint eleget kellene tennie az üzlet minden ide vonatkozó szabályzásának, és felelős eladói politikát kellene folytatnia, figyelembe véve azt, hogy csak olyan vevőnek adjon el halakat, aki képes biztosítani a megfelelő technikai körülményeket és elegendő szaktudása is van.

Csoportos képzés

A szerző támogatja a vadon fogott halak kereskedelmét. A dél-kolumbiai Amazonas és Orinoco folyóknál élő bennszülött díszhalbefogó közösségek felvilágosításával kapcsolatban is nagyon jó tapasztalata van. Mivel nincs kiterjedt mezőgazdaság, így ezek a törzsek szinte kizárólag a díszhalak befogásából élnek. A nők kisebb ananász és manióka ültetvényeken dolgoznak, de nincs nagyüzemi erdőírtás és faégetés, hanem a településeik az őserdő lombjai alatt találhatóak. Amíg a díszhalak befogásból származó bevételük elfogadható mértékű, az őserdő is megmarad. Mihelyt azonban az üzlet mértéke csökken, vagy esnek a díszhalak árai, csak az őserdők kivágása és a növénytermesztés marad alternatíva számukra.

A folyó menti halászok közösségeinek szüksége van az oktatásra és felügyeletre, hogy javítani tudják a gazdálkodási képességeiket, és feljavítsák az általuk befogott halak túlélési esélyeit. Sok ember azt gondolja, ez a kormányok feladata, hogy támogassa anyagilag az ilyen oktatásokat minden országban, de a szerző szerint az ilyen oktatásokat azoknak az érdekcsoportoknak kellene finanszíroznia, akiknek hasznot hoz az adott termék, és megértik, mi forog kockán.

Két évvel ezelőtt megkérdeztek, hogy közreműködnék-e egy ilyen oktatásban Dél-Kolumbiában, és segítenék-e beazonosítani azokat a területeket, ahol fejleszteni lehetne a vadon befogott díszhalak kereskedelmét. Az első utam alkalmával meglátogattam néhány halász közösséget az Inirida folyó mentén, és néhány nagykereskedést Puerto Iniridában. A következő utam alkalmával meglátogattam néhány kisebb közösséget feljebb a folyón. A legtöbb helyen különböző hálók segítségével fogták a halakat, és műanyag zacskókban tartották őket. A nagykereskedések biztosították a zacskókat és az oxigénpalackokat, ezzel fizettek előre a halakért. Néhány közösség átmenetileg műanyag szúnyoghálókból elkerített részeket alakított ki a folyóban, de a legtöbb halat zacskókban tárolták a szállításig – ha egyáltalán túlélték a tárolást. Ennek a tanulmányútnak a végkövetkeztetése az volt, hogy műanyag zacskókat csak a halak szállítására szabad használni. Vizet kell cserélni a zacskókban, amilyen sűrűn csak lehet, de ha nem lehet, akkor is hűvösebb, árnyékos helyen kell tárolni a zacskókat, és 24 óránál nem szabad tovább tárolni őket.

A halbefogó közösség tagjainak segítségével, valamint a közbelső kereskedőkkel Puerto Iniridában és az exportőrrel Bogotában közösen leteszteltük, hogy ha a halakat a folyóban lebegő rekeszekben tartjuk műanyag zacskók helyett, amig a szállításuk megtörténik, akkor az elhullási arány drámaian lecsökken, különösen azokon a napokon, amikor én is jelen voltam. Amikor megkérdeztem ennek okát a halászok azt válaszolták, hogy azért mert ott vagyok. Erre én jeleztem, hogy a hízelgéssel nem jutunk előbbre, erre csak ingatták a fejüket és azt mondták, hogy ők ezt már túl sok éve csinálják a megszokott módon, és egy csoportos oktatás nem fogja megváltoztatni a rossz beidegződéseket. Erre én megkérdeztem, hogy tisztában vannak-e azzal, hogy mit okoz a rengeteg elhullott díszhal? Erre csak komolyan annyit válaszoltak, hogy igen, tudják, de kell nekik valaki itt, aki emlékezteti őket erre.

Tanúsítványok és fenntartható programok

Van néhány kezdeményezés, ami az édesvízi halak természetvédelmi megőrzését támogatja fenntartható használat segítségével. Keressük azokat a cégeket, amelyeknek szilárd jelenléte van a begyűjtő területeken, és nézzük meg, hogy mit csinálnak, és hogyan közelítik meg a témát. Ilyen program a Piaba Projekt is. A jelmondatuk az, hogy „Vegyél egy halat, és ments meg egy fát!”, így támogatják az esőerdők megmaradást, miközben a Brazíliában élő díszhal begyűjtőket is bevételhez juttatják. Sok más távoli vidéken élő, és a folyók által elárasztott területeken a halak begyűjtésével foglalkozó közösség számára nincs más alternatív bevételi lehetőség, mint az erdők kiirtása. Ezért a „Vegyél egy halat, és ments meg egy fát!” nem csak egy okos szlogen. Másik példa az Ornamental Aquatic Trade Association (Vízi Díszállatok Kereskedelmének Egyesülete), ami egy Nagy-Britanniában székelő szervezet, és amely felügyeli a legális, etikus és tiszta kereskedelmét a vízi élőlényeknek, és biztosítja a feltételeket, hogy csak az engedélyekkel rendelkező helyek vegyenek részt ebben az iparágban.

Mi kell ahhoz, hogy szabványosítsuk ezt a folyamatot, és garantáljuk az állatok jólétét a származási helytől a célállomásig? Azt gondolom két dolog szükséges: szabványosított szabályok, amelyek szabályozzák a folyamatot, és pénz. A meglévő kezdeményezések összehangolhatnák az ajánlásaikat, és globális szabvánnyá válhatnának. A tanúsítási eljárások más termékeknél kiválóan működnek, mint például a banán, faáruk, kakaó, vágott virág, és fűszerek kereskedelme. Javítják a távoli vidékeken élő családok megélhetését, támogatják az esőerdők megmaradását, fenntartható erőforráskezelést biztosítanak, és végső soron a vásárlók közvetlenül támogatják ezt azáltal, hogy magasabb árat hajlandóak fizetni azoknak az ellátóknak, akik tanúsítani tudják, hogy minden ilyen kívánalomnak megfelelnek.

Olyan halak megvásárlása, amelyek esetén tanúsítani tudják a fenntartható begyűjtést, csökkenteni tudná a vadon élő populációkra tett negatív hatásokat azáltal, hogy csökkenti a halálozási rátát az eredeti élőhelyen. A begyűjtést végző emberek képzése végső soron a megélhetésüket javítaná, és biztosítaná az egészséges halállományokat a jövőben. Ez remélhetőleg megtanítaná őket, hogyan kezeljék az erőforrásaikat hosszú távon, és megértsék, hogy a halak a természetben sem korlátlanul állnak rendelkezésre.

A cikk szerzője Peter Rockstroh, egy német biológus, aki élete nagy részét Dél-Amerikában töltötte. Kolumbiában született, élt Németországban, El Salvadorban, Guatemalában (ahol egyetemet végzett). Már több, mint 40 éve tart halakat. Jelenleg Bogotában, Kolumbiában lakik.