Ugyanannak a Tanganyika tavi sügérnek a kistestű, és nagytestű alakja elképzelhető, hogy külön fajjá válik a jövőben.

A Telmatochromis temporalis sügérnek két változata is létezik, amelyek megjelenése a helyi környezet függvénye, és nagyban különbözik a testük mérete. A nagyobbik változat a köves, part menti vizekben él, míg a kisebb változat – amely kb. fele akkora – a homokos zónákon felhalmozódott üres csigaházakban él, és szaporodik.

Dr. Martin Genner tanulmánya alapján elmondható, hogy a nagyobb testű halak elüldözik a kisebb testűeket a köves zónákból a homokos zónák felé, ahol a kisebb halak az elhagyatott csigaházakban találnak menedéket ikráik, és önmaguk számára.

Ennek hatására a kisebb, és nagyobb halak különböző élőhelyeket népesítenek be, és az elkülönült kisebb halak a hasonló méretű társaikkal szaporodnak. Ennek hatására megszűnik a géncsere a kisebb és a nagyobb testű halak között.

Külön fajjá válás akkor történhet, ha a genetikai módosulások a különböző csoportok között idővel felhalmozódnak. A Telmatochromis.ok esetében nincs fizikai akadálya a különböző csoportok mozgásának és érintkezésének, de a fent említett párzási szokások a kisebb, és nagyobb testű halak között mégis beindíthatják ezt az evolúciós lehetőséget.

Dr. Genner szerint a kutatásuk azért nagyon fontos, mert kézzel fogható bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az élettérért folytatott harc okán a párzási szokások is megváltozhatnak a sügéreknél, ami idővel új fajok kialakulásához vezethet. Valamint tisztán látszik, hogy a Telmatochromis sügéreknél fontos a méret.

Egy véges erőforrásért folytatott küzdelem, mint pl. élelem, élettér, vagy menedék volt az egyik kiváltó oka Darwin szerint az új fajok kialakulásának. A kutatók még nem tudják pontosan megmondani, hogy mikortól lesz teljesen külön faj a két sügér, de a bizonyítékok azt mutatják, hogy ez meg fog történni a jövőben.