Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
A haltartás népszerűsége

Annak ellenére, hogy régészeti leletek igazolják, hogy az ősi Egyiptomban és Babilóniában is tartottak halakat, nem tudjuk pontosan, hogy az emberek mióta tartanak halakat inkább esztétikai okokból, mint élelemforrásként, de az szinte biztos, hogy több mint ezer éve. A haltartás feltehetően Kínából indult, az aranyhal és a koi ponty háziasításával, és terjedt el világszerte, ahogy fejlődött az akvárium technológia, és a szállítmányozás. Manapság az akvarisztikai iparág rengeteg féle terméket állít elő, hogy a haltartást még kifizetődőbbé tegye.

Európában a legrégebbi feljegyzés Samuel Pepys naplójában található (az 1665. május 28-ai bejegyzésében említi), amelyből látszik, hogy aranyhalat már az akkori Londonban is tartottak díszhalként. Kínában sokkal régebbi haltartási feljegyzésekre is bukkantak, az egyik legrégebbi aranyhalakkal foglalkozó esszé 1596-ból való. Amíg a hidegvízi haltartás ősi tevékenységnek mondható, addig a trópusi halak tartása sokkal inkább újabb hobbinak számít, habár a sziámi harcoshalakat már több évszázada tenyésztik szelektíven. Néhány szívósabb trópusi halat – mint például a paradicsomhalat – már a késő 19. században is sikeresen tartottak, amelyekkel az Orosz cári udvarban a bíróság épületét díszítették. A korai trópusi akváriumoknak palakő volt az alja, amelyet nyílt lánggal fűtöttek, így ez elég veszélyes volt a halak számára.

Korabeli Japán haltartás

Viktória korabeli rajongók

A nyugati világban a haltartás utáni érdeklődés a Viktória korabeli Angliában kezdett felvirágozni, ahol az akvárium, mint szó először jelent meg, és a haltartás rendkívül népszerű lett. Az első nyilvános akvárium a londoni állatkertben nyílt meg 1853-ban, és ebben az időben jelentek meg az első tudományos írások is, amelyek a kiegyensúlyozott akvárium megvalósításának a receptjét tartalmazták. A nép özönlött, hogy lássa a színes tengeri élővilágot, amelyek nagyon népszerűek voltak Nagy Britannia part menti részein, ahol a tengervizet pumpák segítségével juttatták a medencékbe.

Szállítmányozás és technológia

A 19. század végére Anglia és Németország uralta az akvarisztikát, halakat exportálva az Amerikai Egyesült Államokba és távolabbi országokba is. Ennek ellenére a trópusi halak tartása csak a 20. században vált igazi hobbivá, amikor az elektromos világítás és fűtés is elérhetővé vált. A halak kereskedelmi tenyésztése (hogy kielégítsék a hatalmas keresletet) Floridában kezdődött 1926-ban, ugyanis az állam klímája és a dél-amerikai folyók viszonylagos közelsége (ahonnan sok közkedvelt hal származik), ideális bázissá tette, ehhez a gyorsan fejlődő iparághoz. A gyönyörű díszhalak tenyésztése Amerikában, és más országokban is sokkal több embert vonzott ebbe a hobbiba, és a légi közlekedés elterjedése (a 2. világháború után) példa nélküli gyorsasággal elterjesztette ezeket az egzotikus halakat mindenhol a világon.
Manapság a haltartás hatalmas üzlet. Az akváriumi technológiák és eledelek folyamatos fejlődése az otthoni haltartást sokkal könnyebbé tette, mint eddig valaha. Továbbá a tudományos kutatások bebizonyították, amit a haltartók már generációk óta felismertek: a díszhalak tartása egészségügyi előnyökkel is jár, többek között csökkenti a magas vérnyomást, és a stresszt, így hozzájárul egy minőségibb élethez.

Környezetvédelemi eredmények

Az édesvízi halak túlnyomó része, amelyek a kereskedelemi forgalomban elérhetőek, fogságban szaporítottak. Az édesvízi és tengeri halak egy része viszont vadon fogott. Míg néhány szakember azon az állásponton van, hogy az élő állatok kereskedelmét teljesen be kellene tiltani, addig egyre több környezetvédő ért abban egyet, hogy a vadonfogott halak fenntartható halászata az akváriumhobbi számára, nemcsak a halpopulációknak, de a szélesebb környezetüknek is előnyös. Ez azért van, mert a halak szabályozott befogása a helyi munkaerőnek gazdasági hasznot hoz, valamint a kormányoknak valódi lehetőséget biztosít a populáció ellenőrzésére és biztosítja az értékes élőhelyek (esőerdők és korallzátonyok) megőrzését.

Környezetvédelmi eredmények