Leírás: Az Ékfoltos sügér teste ovális, korong alakú, oldalról lapított. A kifejlett halak színezete sem túl látványos, alapszínük általában a palaszürkétől az ezüstig változik, míg a hasi és a torok rész rózsaszínes. Testének hátsó-középső részén található egy zöldes-fekete színű folt, ami fölött egy finom pöttyökből álló vonal húzódik, ami a kopoltyúfedőtől egészen a test hátsó részéig tart. Nevét is erről a foltról kapta a hal. A farok tövénél szintén egy jellegzetes, fekete folt látható. Szaporodási időszakban szinte az egész oldaluk fekete színű lesz, csak a széleinél látszik egy kis barnás színezet. A fiatal példányok teste sárgás színű, amelyen fehér pöttyök találhatóak, és a hasi részen egy sötétszürke folt húzódik, ami később átalakul a fent említett sötét, ék alakú folttá. Amikor elérik a kb. 5-7 cm-es nagyságot, a testükön lévő fehér pöttyök eltűnnek, és egyre jobban kezdenek szüleikre hasonlítani. Úszói a mellúszók kivételével sötét színűek, a hát-, és farok alatti úszó végei csúcsosak, szélük kékes árnyalatú, farkúszója legyező alakú. Szemének írisze az aranysárgától a vörösig változhat, és a szem mögötti részt egy fekete folt övez. Szájuk viszonylag kicsi, és sok apró fog található benne, amelyek segítségével a víz alatt faágakat tudja lekaparni, így biztosítva a rostokat, ami elősegíti a megfelelő emésztést. A természetben a testhosszuk elérheti akár a 35 cm-t is. Természetes élőhelyén kedvelt étkezési hal, a helyiek előszeretettel fogyasztják. A boltokban kapható halak többnyire német, vagy távolkeleti tenyésztőktől származnak. Megfelelő táplálás mellet gyorsan nőnek. Régebben, amikor még a diszkoszhalak ritkaságnak számítottak és nagyon drágák voltak, az Ékfoltos sügér egy olcsóbb lehetőség volt az akvaristák számára, ezért gyakran a "szegény ember diszkoszának" is nevezték. Alakjuk, szaporodásuk és akváriumi igényeik hasonlóak, így aki nem engedhette meg magának a diszkoszokat, általában az Uaru amphiacanthoides-t választotta.

A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján nagyon nehéz, a hímeknek inkább hegyesebb az ivarszervük, és esetenként úgynevezett zsírhomlokot növesztenek. Más megfigyelések szerint kizárólag a nőstények szeme vörös, viszont mindkét nem szeme lehet narancssárga színű is. Ezek viszont nem bizonyított feltevések, ha szaporítani szeretnénk őket, legjobb, ha 6-8 fiatal egyedet szerzünk be belőlük, és megvárjuk, amíg párba állnak.

Szaporításuk nehéz, használjunk nagyon lágy (2-4 NK°), enyhén savas (pH 6), és 28-30 °C hőmérsékletű vizet. Az ikrák száma legtöbbször 100 és 300 között változhat, de léteznek beszámolók sokkal több ikráról is. A nőstény az ikrákat a talajra, egy laposabb kőre, vagy más védett helyre rakja. Mindkét szülő vigyáz az ikrákra, amelyek kb. 2-4 nap múlva kelnek ki, és ezután a szülők áthordják a lárvákat egy talajba ásott gödörbe. Itt elúszásukig, további 3-4 napig maradnak. A nagyszámú ivadék - ugyanúgy, mint a diszkoszhalak esetében - a szülők bőrén képződő hámváladékot csipegeti. Nagyjából 9-12 nap múlva érdemes a kicsiket elválasztani a szülőktől, hogy azok ne egyék túl azok váladékát. Ebben az időben kezdhetjük őket apró élő eleséggel etetni. A kishalak nagyon kényesek, és nehéz őket felnevelni. Ne keseredjünk el, ha az első néhány ikrázás során a szülők megeszik az ikrákat, mert ez előfordul a tapasztalatlan szülőknél. Ha a kivált pár nem akar szaporodni, van néhány lehetőség, amit megpróbálhatunk. Az egyik, hogy átrendezzük az akváriumot: behelyezünk néhány új gyökeret, vagy áthelyezzük a meglévőket. Másik lehetőség, hogy bőségesen etetjük halainkat, vízcserét végzünk lágyabb, és savasabb vízzel, és megemeljük a vízhőmérsékletet 2-3 °C-al. Ha ezek nem válnak be, akkor egy sokkal alaposabb módszert is választhatunk: szűntessük meg a vízcseréket egy hónapig, csökkentsük le a vízszintet az akvárium magasságának 1/3-ig, és kevés táplálékot adjunk a halaknak. Ezután csináljunk 2-3 db 10-20%-os vízcserét 2-3 naponta, majd ezt követően egy nagyobb vízcserét, ahol a víz 2/3-át lecseréljük. Végül töltsük fel teljesen az akváriumot, kezdjük el etetni bőségesen a halakat, és emeljük meg a vízhőmérsékletet 31-32 °C-ra.

Felhasznált források:
http://www.fishbase.org/summary/Uaru-amphiacanthoides.html
http://www.seriouslyfish.com/species/uaru-amphiacanthoides/
http://badmanstropicalfish.com/profiles/profile105.html
http://www.aquaticcommunity.com/cichlid/uaru.php
http://animal-world.com/encyclo/fresh/cichlid/UaruCichlid.php
http://fish.mongabay.com/species/Uaru_amphiacanthoides.html
Tropical Fish Hobbyist 2013.06.