• Tudományos név: Tropheus moorii
• Szinonímák: Tropheus moorii moorii, Napsugár móri
• Magyar név: Napsugár bábasügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Afrika,Tanganyika-tó
• Testhossz: 13-14,5 cm.
• Természetes élőhely: A part menti sziklás zónák sekély vizeiben
• Viselkedés: Csoportban él. A hímek egymás között nagyon agresszívak, de más fajokkal barátságosak. Ne telepítsünk új Tropheus-t egy már meglévő csapatba!
• Táplálkozás: Mindenevők; természetes körülmények között algákat legelnek, akváriumban is a fő eleségüknek növényi eredetűnek kell lenni (spirulina, spenót), de elfogadják az élő és fagyasztott tápokat is. Kerüljük a marhaszív, tubifex és vörös szúnyoglárva etetését, mert emésztési problémákat okozhatnak a halaknak.
• Szaporítás: Elég nehéz
• Medence: Minimum 500 literes
• Halnépesség: 650 literre 30-35 hal;
• Dekoráció: Sziklákból, kövekből sok búvóhely, homokos aljzat és oxigénben gazdag víz. Az erős világítás elősegíti az alganövekedést a köveken.
• Hőmérséklet: 23-27 °C
• pH: 8-9,5
• Keménység: 8-25 NK°
• Várható életkor: 8-10 év

Megjegyzés: Első ránézésre megtévesztő lehet a halnépességnél a sok hal, mégis ez a legcélravezetőbb tartási mód, mert kicsi az esély az agresszióra. A Tropheus sügérek intelligens, és összetett fajok, speciális viselkedéssel. Bár drága kategóriájú sügérek, akik mégis őket gondozzák, tartsák a fent említett mennyiségben őket! Lehetséges 1 hím és 3 nőstény társítása is, vagy egy 10-15 fős csapat gondozása, de sokkal-sokkal több probléma adódhat, amik nem épp kifizetődőek hosszútávon! A fenti mennyiségi kombinációt profi sügértenyésztők is alkalmazzák, az ő véleményük is egyezik. Többféle tapasztalat és sikerélmény, illetve ellenkezőleg negatív tapasztalat is kering ezekről a halakról, van aki másképp tartja jónak gondozásukat. Híres, hazai sügértenyésztők leggyakrabban viszont ezt a kombinációt alkalmazzák!

A Tropheus moorii-nak több mint 50 földrajzi variánsa létezik, némelynek gyönyörű színezete van. Természetesen ezeket a variánsokat nem szabad ugyanabban a medencében tartani, mert összeívhatnak. Jellemző rájuk a kissé tömzsi alkat, valamint egy világos, sárga, narancs, vagy fehér színű folt az oldalukon.

A nemek megkülönböztetése nehéz, az ivarszervek alapján lehet megkülönböztetni őket: a hímek ivarszerve csúcsos, míg a nőstényeké lekerekített. Anyai szájköltők. Ha tenyészteni szeretnénk, akkor célszerű 20-30 fiatal egyedet beszerezni belőlük és egy nagy akváriumban közösen felnevelni. A vadon fogott halak sokkal agresszívebbek és kényesebbek, valamint drágábbak is, ezért próbáljunk már akváriumban tenyésztett halakat beszerezni. 1 hímre 6-10 nőstényt számoljunk, és ha több hímet is szeretnénk tartani, akkor mindegyiknek legyen külön territóriuma sok sziklával, amit védelmezhetnek. A halak a nyílt vízben ívnak, általában a kövek felett. A nőstény sokszor már a nyílt vízben a szájába veszi az ikrákat, de ha lepotyognak, akkor a kövekről szedegeti össze őket. Ezután a nőstény a hím farok alatti úszóját bökdösi a fejével, mire a hím kiereszti a spermáját és megtermékenyíti a nőstény szájában lévő ikrákat. Az ikrák viszonylag nagyok (0,8 cm), számuk 5 és 10 között lehet, amelyeket a nőstény kb. 3-4 hétig a szájában tart, majd ezután kiengedi a már szabadon úszó ivadékokat. Az inkubációs időszak alatt a nőstény eszik rendesen, de könnyen kiszúrhatjuk ”felfújt” szájáról. Ezalatt nem célszerű eltávolítani a csapatból, mert ha túl sokáig van távol, akkor elveszti pozícióját a csapaton belül, és amikor visszahelyezzük, akkor könnyen megtámadhatja a többi hal. A túl stresszes nőstények kiköphetik a szájukban lévő ikrákat, vagy le is nyelhetik kőket, ezért se piszkáljuk ilyenkor őket. Az ivadékoknak frissen kelt sórákot és porított száraz tápokat adhatunk. A kishalak veszély esetén az anyjuk szájában keresnek menedéket.