Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
Synodontis notatus - Pöttyös tollasbajszúharcsaAngolul / English
Synodontis notatus - Pöttyös tollasbajszúharcsaSynodontis notatus - Pöttyös tollasbajszúharcsaSynodontis notatus - Pöttyös tollasbajszúharcsaSynodontis notatus - Pöttyös tollasbajszúharcsa
  • Tudományos név: Synodontis notatus
  • Szinonímák: Synodontis notata, Synodontis notatus binotata, Synodontis notatus ocellatus
  • Magyar név: Pöttyös tollasbajszúharcsa
  • Csoport: Harcsák
  • Származás: Afrika; Kongó
  • Testhossz: 25 cm
  • Természetes élőhely: Szinte az egész Kongó folyó és annak vízgyűjtő területein megtalálható.
  • Viselkedés: Csak nagyobb halakkal tartsuk, mert a kishalakat eleségnek tekinti. Ahogy öregszik, úgy válik egyre területvédőbbé, ami különösen más Synodontisok felé nyilvánul meg.
  • Táplálkozás: Mindenevő, mindenfajta élő eleséget szívesen fogyaszt, valamint elfogadja a szárított és fagyasztott eleséget is. Növényi táplálékot is igényel: pl. uborka, cukkini.
  • Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.
  • Medence: Minimum 200 literes
  • Halnépesség: 280 literre 1 hal.
  • Dekoráció: Gyengén megvilágított, homokos aljzatú akvárium. Kövekből és gyökerekből búvóhelyek. A vízfelszínen úszó növények segítenek tompítani a világítást.
  • Hőmérséklet: 22-25°C
  • pH: 6,5-7,5
  • Keménység: 8-18 NK°
  • Várható életkor: 8-12 év

Megjegyzés: A fiatal Pöttyös tollasbajszúharcsa teste ezüstös színű, amelyen 1 vagy több sötét folt található. Ezek a foltok akkorák, mint a hal szeme. Egyes egyedeken teljesen hiányoznak ezek a foltok, sőt létezik belőle albínó színváltozat is. Az idősebb halak teste általában szürkésbarna színű, a hasuk pedig fehéres. Az úszók egyszínűek, általában szürkés színűek, és sohasem pöttyösek. Fontos megjegyezni, hogy a hátúszó első pár sugara nagyon hegyes, amivel komoly sebesülést okozhatnak a figyelmetlen akvaristáknak..

Saját fajtársaival is agresszív lehet, ezért célszerű egyedül tartani, vagy ha többet szeretnénk tartani belőlük, akkor megfelelően nagy medencében ez megtehető. Nappal keveset mozog, általában a talaj közelében pihen, szürkületkor viszont megélénkül. A nőstények sokkal teltebbek, mint a hímek.

Természetes élőhelyükön az esős évszakban, a folyók által elárasztott területeken ívnak, ahol ilyenkor sok mikroorganizmus található, amitől a kishalak gyorsan nőnek. Az ikrákat a szülők nem vigyázzák, sőt meg is ehetik. Egyes megfigyelések szerint a szaporodási időszakben a hímek hátúszója pirosas színezetű lesz.