• Tudományos név: Synodontis notatus
• Szinonímák: Synodontis notata, Synodontis notatus binotata, Synodontis notatus ocellatus
• Magyar név: Pöttyös tollasbajszúharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Afrika; Kongó
• Testhossz: 25 cm
• Természetes élőhely: Szinte az egész Kongó folyó és annak vízgyűjtő területein megtalálható.
• Viselkedés: Csak nagyobb halakkal tartsuk, mert a kishalakat eleségnek tekinti. Ahogy öregszik, úgy válik egyre területvédőbbé, ami különösen más Synodontisok felé nyilvánul meg.
• Táplálkozás: Mindenevő, mindenfajta élő eleséget szívesen fogyaszt, valamint elfogadja a szárított és fagyasztott eleséget is. Növényi táplálékot is igényel: pl. uborka, cukkini.
• Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.
• Medence: Minimum 200 literes
• Halnépesség: 280 literre 1 hal.
• Dekoráció: Gyengén megvilágított, homokos aljzatú akvárium. Kövekből és gyökerekből búvóhelyek. A vízfelszínen úszó növények segítenek tompítani a világítást.
• Hőmérséklet: 22-25°C
• pH: 6,5-7,5
• Keménység: 8-18 NK°
• Várható életkor: 8-12 év

Megjegyzés: A fiatal Pöttyös tollasbajszúharcsa teste ezüstös színű, amelyen 1 vagy több sötét folt található. Ezek a foltok akkorák, mint a hal szeme. Egyes egyedeken teljesen hiányoznak ezek a foltok, sőt létezik belőle albínó színváltozat is. Az idősebb halak teste általában szürkésbarna színű, a hasuk pedig fehéres. Az úszók egyszínűek, általában szürkés színűek, és sohasem pöttyösek. Fontos megjegyezni, hogy a hátúszó első pár sugara nagyon hegyes, amivel komoly sebesülést okozhatnak a figyelmetlen akvaristáknak..

Saját fajtársaival is agresszív lehet, ezért célszerű egyedül tartani, vagy ha többet szeretnénk tartani belőlük, akkor megfelelően nagy medencében ez megtehető. Nappal keveset mozog, általában a talaj közelében pihen, szürkületkor viszont megélénkül. A nőstények sokkal teltebbek, mint a hímek.

Természetes élőhelyükön az esős évszakban, a folyók által elárasztott területeken ívnak, ahol ilyenkor sok mikroorganizmus található, amitől a kishalak gyorsan nőnek. Az ikrákat a szülők nem vigyázzák, sőt meg is ehetik. Egyes megfigyelések szerint a szaporodási időszakben a hímek hátúszója pirosas színezetű lesz.