• Tudományos név: Synodontis multipunctatus
• Szinonímák: Synodontis multipunctata
• Magyar név: Sokpettyes kakukkharcsa, Kakukkharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Afrika; Tanganyika-tó.
• Testhossz: 12 cm
• Természetes élőhely: Tanganyika-tó és a Malagarasi folyó vízgyűjtő területe.
• Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik. Túl kis halakkal ne tartsuk, mert eleségnek nézheti őket.
• Táplálkozás: Mindenevő, elfogadja a szárított és fagyasztott eleséget is. Alkalmanként adhatunk nekik növényi táplálékot is (pl. uborka, zöldborsó), amit az alsó álkapcsában található fogakkal reszel le.
• Szaporítás: Elég könnyű, de még ritka.
• Medence: Minimum 300 literes
• Halnépesség: 500 literre 4-5 hal.
• Dekoráció: Érdemes Tanganyika-tavi biotóp akváriumban tartani, kövekből épített rakásokból biztosítsunk számára rejtekhelyeket, de legyen elég úszótér is. Az aljzat legyen homokos. Ha a világítás nem túl erős, akkor sokkal többször előmerészkednek a búvóhelyükről.
• Hőmérséklet: 24-28 °C
• pH: 7,5-8,5.
• Keménység: 11,2-19.6 NK°
• Várható életkor: 10-15 év

Megjegyzés: Ez a harcsa nagyon jól érzi magát egy olyan akváriumban, melyben afrikai bölcsőszájú halak élnek. A szűrés legyen óránként a medence térfogatának 3-4-szerese, s rendszeresen cseréljük a vizet (hetente 100-150 litert). Testük hosszúkás, alapszínük világos barna, vagy szürke, és a hasi részen fehér színű. Egész testüket kisebb-nagyobb fekete foltok tarkítják. Ezek a foltok a fejen kisebbek. A hátúszó és a villás farokúszó színe is fekete. A szájuk alsó állású és 3 pár bajszuk van.

Nagyon nehéz észrevenni a hím és a nőstény közötti különbséget, de akkor mindenképpen feltűnik, amikor szaporodás előtt a nőstény hasa kikerekedik, ezenkívül a hím hátúszója egy kicsit magasabb. Ez a harcsafaj a szájinkubációval szaporodó bölcsőszájúak ikrái közé keveri a saját ikráit, s így biztosítja azok jövőjét, hiszen a bölcsőszájúak a szájukban őrzik a kicsinyeket.

Ha szaporítani szeretnénk ezeket a harcsákat, akkor mindenképpen megfelelő bölcsőszájú halakkal kell őket együtt tartani. Ezután a halakat megfelelő élő- és fagyasztott eleséggel kell etetni, hogy jó kondícióba kerüljenek. A hím harcsa kifigyeli, amikor a bölcsőszájú halak elkezdenek ívni, majd ezután elkezdi hajtani a nőstény harcsát és együtt várják, hogy a sügérek elkezdjék lerakni az ikráikat. Ekkor a harcsák azonnal megkezdik az ikráik lerakását és megtermékenyítését, sőt amennyi sügér ikrát tudnak megesznek, hogy így is biztosítsák a saját ikráiknak a helyet. Ezt általában többször is megpróbálják, ugyanis a hím sügér erősen védi a területét. Miután a bölcsőszájú halak befejezték az ikrázást és a nőstény sügér felszedegette a harcsák ikráit is, nyugodtan eltávolíthatjuk a harcsákat a szaporító medencéből. A harcsa ikrák kb. 3 nap múlva kelnek ki. Mivel a Sokpettyes harcsa ivadékai előbb kelnek ki, mint a bölcsőszájú sügér ivadékok, ezért a kisharcsák első tápláléka a sügérek ikrái lesznek. Ezután a „béranya" már sajátjaként védi a kis harcsákat, miután kiengedi azokat a szájából. Miután kiengedi őket a nőstény, a sügéreket is eltávolíthatjuk a medencéből. Ezután apró élő eleségekkel felnevelhetjuk a kishalakat.

Egyes tenyésztők nem Tanganyika-tavi sügérekkel szaporítják ezeket a harcsákat, mert a természetben megfigyelték, hogy az ottani bölcsőszájú halak megtanulták, hogy jobb elkerülni ezeket a harcsákat szaporodásuk idején. Mivel a Malawi- és a Viktória-tóban nincsenek ilyen harcsák, ezért könnyebb ilyen halakkal együtt szaporítani ezeket a harcsákat.