Change the language to englishEnglishChange the language to english
diszhal.info logo
Aquaristikshop
Syncrossus beauforti - Aranyfényű díszcsíkAngolul / English
Syncrossus beauforti - Aranyfényű díszcsíkSyncrossus beauforti - Aranyfényű díszcsíkSyncrossus beauforti - Aranyfényű díszcsíkSyncrossus beauforti - Aranyfényű díszcsík
  • Tudományos név: Syncrossus beauforti
  • Szinonímák: Botia beauforti, Botia lucasbahi, Botia beauforti formosa, Botia yunnanensis
  • Magyar név: Aranyfényű díszcsík
  • Csoport: Csíkfélék
  • Származás: Ázsia; Kambodzsa, Thaiföld, Malajzia.
  • Testhossz: 16-18 cm
  • Természetes élőhely: A gyorsabb folyású erdei patakokban és kisebb folyókban, ahol az aljzat rendszerint homokos. Gyakran a nagyobb kövek alá ássa be magát.
  • Viselkedés: Kisebb, lassú mozgású halakkal ellenséges lehet. Biotóp akváriumban jól tarthatóak más gyors mozgású csapathalakkal, amelyek a vízfelszín közelében úsznak.
  • Táplálkozás: Mindenevő; a természetben a talajban élő apró rovarlárvákat eszi, de akváriumban az élő és fagyasztott eleségeken kívül a száraz tápokat is szívesen fogyasztja, valamint a növényi táplálékot - mint pl. uborka vagy spenót - is kedveli. A kisebb csigákat megeszi.
  • Szaporítás: Akváriumban még nem sikerült.
  • Medence: Minimum 200 literes
  • Halnépesség: 350 literre 5-6 hal
  • Dekoráció: Aljzatnak használhatunk homokot, vagy apró szemű kavicsot. Nagyobb gömbölyű kövekkel, valamint gyökerekkel díszíthetjük a medencét. A gyengébb világítást is elviselő növényeket telepítsünk az akváriumba: pl. Microsorum pteropus, vagy Taxiphyllum barbieri. A vízmozgás lehet közepesen erős.
  • Hőmérséklet: 22-30 °C
  • pH: 6-7,5
  • Keménység: 2-12 NK°
  • Várható életkor: 8-10 év

Megjegyzés: Külsőleg hasonlít a Syncrossus berdmorei-hoz, amely csík Indiában és Mianmarban őshonos. A két hal között a különbség, hogy a Syncrossus berdmorei-nek 11-14 sugarú a hátúszója, míg az Aranyfényű díszcsíknak 9-10. Jellemzően mindkét hal fiatal példányainak oldalán, és fején vízszintes sorokban, apró fekete pöttyök futnak, de a Syncrossus berdmorei-nél ezek a pöttyök nagyobbak. A Syncrossus beauforti testén 9-12 halvány, függőleges sáv található. A kifejlett példányoknál ezek a függőleges sávok elhalványulhatnak, és ilyenkor csak az apró fekete pöttyök látszanak az oldalukon. A hátúszójuk széle fekete, és 3 sor pötty húzódik rajta, míg a farokúszón több függőleges pöttyökből álló minta található. Más csíkfélékhez hasonlóan ők is képesek kattogó hangokat kiadni, ami gyakran az izgatottságuk jele.

Az Aranyfényű díszcsíkok szeretnek elbújni az akváriumban, ezért kerüljük az olyan dekorációkat, amelyek szélei élesek lehetnek, vagy túl kicsik, mert a halak könnyen beleszorulnak, vagy megsérthetik magukat. Társaságkedvelő halak, ezért legalább 5-6 egyedet tartsunk belőlük, mert ha egyedül vannak, akkor sokkal agresszívebben viselkednek hasonló kinézetű halakkal szemben, ha pedig csak párban tartjuk őket, akkor a domináns egyed terrorizálhatja a gyengébbet. A Természetvédelmi világszövetség (IUCN) mérsékelten fenyegetett állapotú fajként tartja számon, ennek okai a túlzott begyűjtés, a vízszennyezés, és a vízierőművek építése a természetes élőhelyükön. Kedvelik a vízmozgást, és az oxigénben dús vizet, viszont nem tolerálják felgyülemlett szerves bomlástermékeket a vízben, ezért vizük 30-50%-át rendszeresen cserélni kell.

A kifejlett nőstények hasi része teltebb, és kissé nagyobbak is a hímeknél. Akváriumi szaporodásuk nem megoldott, a természetben feltehetőleg a vándorlásuk során ívnak.

Hasonló vízparamétereket igénylő fajok