• Tudományos név: Sphaerichthys vaillanti
• Szinonímák: -
• Magyar név: Szamuráj gurámi
• Csoport: Labirint-kopoltyúsok
• Származás: Ázsia, Borneó szigetén a Kapuas folyó vízgyűjtő területe.
• Testhossz: 4,5-5,5 cm
• Természetes élőhely: Lassú folyású erdei folyók és patakok, amelyek jellemzően feketevizűek a sok felhalmozódott növényi törmeléktől és az azokból kioldódó huminsavtól.
• Viselkedés: Kis mérete miatt csak hasonló méretű, békés halakkal tartsuk. Kisebb csapatban érdemes tartani, mert kedveli a fajtársai társaságát.
• Táplálkozás: Ragadozó, etetésére az élő eleségek a legalkalmasabbak, pl. grindál féreg, vízibolha, artemia. A száraz tápra esetenként rászoktatható, de az esetek nagy százalékában nem fogadja.
• Szaporodás: Elég nehéz
• Medence: Minimum 50 literes
• Halnépesség: 80 literre 6 hal
• Dekoráció: A világítás ne legyen erős, használjunk homokos aljzatot, és biztosítsunk gyökerekből és növényekből sok búvóhelyet számukra. Medencéjükbe tehetünk száraz faleveleket is, amelyek megszínezik a vizet.
• Hőmérséklet: 21-25 °C
• pH: 3,5-6,5
• Keménység: 0-5 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A Szamuráj gurámi hímjeinek világos színű oldalvonala a szemük mögül indul, és a farok tövéig tart, és a párhuzamosan alatta futó sötétebb csík sokkal vékonyabb, és halványabb. A nőstények testét vörös és zöldes, függőleges sávok tarkítják, valamint testük a fej közelében inkább zöldes, míg a farok közelében inkább vöröses színű. Mindkét nemnek a szájától a szemén keresztül egy sötét csík húzódik. Gyakran gombás betegségeket kapnak el, ha nem a megfelelő (lágy és savas) vízben tartjuk őket. Sajnos a túlzott emberi aktivitásnak köszönhetően, amely az 1990-es évek vége óta jelentősen megnövekedett az élőhelyükön, a Természetvédelmi világszövetség (IUCN) vörös listáján sérülékeny fajként tartják számon. A Kapuas régióban megnövekedett illegális aranybányászat, amely jelentősen szennyezi a folyót, a túlhalászás, és az erdők kivágása miatt sok eddig ismert populációjuk mára már kipusztult.

A nemek megkülönböztetése nem olyan egyszerű, a nőstények szájának alsó része a toroknál egyenes, és fejük összességében sokkal hegyesebb, míg a hímek szájának alsó fele ívesebb, mert nekik a szájköltés miatt a bőrük sokkal megnyúltabb. A már akváriumhoz szokott halaknál sokkal egyszerűbb megkülönböztetni a nemeket, mert a nőstény színezete vörös, és zöldes lesz, különösen szaporodáskor, míg a hím barnás színű marad. A Szamuráj gurámik apai szájköltők. Szaporítani párban és kisebb csoportban is lehetséges, a párzást a domináns nőstény kezdeményezi. Szaporításhoz rendkívül lágy és savas vízre van szükség. A szaporodás több óráig is eltarthat, ahol a megtermékenyített ikrákat a talajra szórják a halak, és ezután a hím gyűjti össze őket a szájába. Az ívóhelyet mindkét hal védelmezi. A hím ezután egy nyugodt helyre vonul vissza, és csak nagyon keveset eszik. Az ikrák a szájában maradnak 7-20 napig, miután 10-40 kifejlett kishal hagyja el a hím száját. Az ívás után néhány nappal a hímet külön lehet tenni egy másik medencébe, vagy elúszás után a kishalakat is külön vehetjük. A kishalak elég nagyok, hogy apró élő eleségeket egyenek. Vizük 10%-át naponta cseréljük friss vízre, és fedjük le a medencét, hogy a víz felszíne fölött egy párás, meleg levegőréteg alakuljon ki, ami segíti a kishalak labirint-szervének a fejlődését.