• Tudományos név : Sorubim lima
• Szinonímák: Platystoma lima, Platystoma luceri, Silurus lima, Sorubim latirostris
• Magyar név: Lapátorrú harcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika; Venezuela, Ecuador, Kolumbia, Peru, Brazília, Bolívia, Paraguay, Uruguay és Argentína.
• Testhossz: 40-50 cm, Akváriumban általában kisebb.
• Természetes élőhely: A gyors folyású folyókban és a tavakban is megtalálható, kedveli a zavaros vizeket, ahol az iszapos aljzat fölött csapatokban él.
• Viselkedés: Békés harcsafajta, de a nálánál kisebb halakat levadássza. Hasonló méretű, vízfelszín közelében élő halakkal jól tartható.
• Táplálkozás: Ragadozó, élő és fagyasztott táplálékokkal, földigilisztával, kisebb halakkal és rovarlárvákkal jól tartható. Amint eléri a 30 cm-es nagyságot, csak heti 2-3 alkalommal etessük.
• Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres
• Medence: Minimum 500 literes
• Halnépesség: 1000 literre 2-3 hal
• Dekoráció: Mivel éjszakai hal, ezért gyengén megvilágított akváriumban tartsuk. Aljzatnak használjunk homokot. Medencéjüket kisebb-nagyobb gyökerekkel dekorálhatjuk, amelyeket úgy rendezzünk el, hogy búvóhelyet biztosítsanak számukra. Olyan növényeket telepítsünk, amelyeknek nem kell túl erős fény (Anubias, Microsorium). Fontos a vízben oldott magas oxigéntartalom és a rendszeres részleges vízcsere.
• Hőmérséklet: 23-30 °C
• pH: 6,5-7,8
• Keménység: 1-20 NK°
• Várható életkor: 15 év

Megjegyzés: A Lapátorrú harcsa teste ezüstös-szürke, a hasi rész fehér. A fej hosszú és lapos, olyan, mint egy kacsa csőre. Testükön egy vastag fekete csík fut végig a fejtől egészen a farokúszó végéig, valamint a hát sötétbarna színű. Három pár bajszuk van. Természetes élőhelyükön kedvelt étkezési hal. Az akváriumban sokszor fejjel lefelé 45 fokban úszik, amit a természetben a vadászat során használ, amikor a víz alatti ágak között álcázza magát és ezzel téveszti meg áldozatait.

A nemek megkülönböztetése nem ismert. A természetben megfigyelték szaporodásukat, amely hasonlít egyes talajon ikrázó sügérek szaporodásához. A pár egy kráter formájú gödröt ás a talajba, ahová a nőstény lerakja az ikrákat, majd a hím megtermékenyíti azokat. Ezután mindkét szülő őrzi az ikrákat a kikelésükig. Ezt már megfigyelték akváriumi körülmények között is, de az ivadékok valamiért nem keltek ki.