• Tudományos név: Scleropages jardinii
• Szinonímák: Osteoglossum jardinii (Saville-Kent, 1892)
• Magyar név: Ausztrál csontnyelvű hal
• Csoport: Egyéb halak
• Származás: Ausztrália, Indonézia, Pápua Új-Guinea
• Testhossz: 90 cm, akváriumban többnyire kisebbre nőnek (55 cm).
• Természetes élőhely: A lassú-folyású folyókban, tavakban, és mocsarakban él, többnyire a tiszta vizekben, ahol a vízfelszínt növények borítják, vagy a vízfelszín fölé nyúlik a környező vegetáció.
• Viselkedés: Agresszív, és erősen területvédő, valamint a kisebb halakat felfalja, ezért ha társas akváriumban szeretnénk tartani, akkor csak nagytestű halakat (pl. harcsák, sügérek) válasszunk mellé. Egyes példányok egyáltalán nem tolerálják más halak társaságát, ezért legjobb őket egymagukban tartani.
• Táplálkozás: Ragadozó; kishalakkal, földigilisztával, kagylóhússal, garnélával, és egyéb fagyasztott eledelekkel etethetjük.
• Szaporítás: Akváriumban nagyon ritka.
• Medence: Minimum 1000 literes
• Halnépesség: 1000 literre 1 hal
• Dekoráció: Hatalmas akváriumra, és úszótérre van szükségük, a dekoráció nem kifejezetten fontos. A megfelelő szűrés nagyon fontos, mert ha hosszabb távon rossz minőségű vízben vannak, akkor a szemük és a kopoltyújuk megsínyli ezt, ezért a rendszeres vízcserék elkerülhetetlenek. Akváriumukat fedni kell, mert könnyen kiugorhatnak.
• Hőmérséklet: 24-29 °C
• pH: 6,8-7,5
• Keménység: 8-15 NK°
• Várható életkor: 8-12 év

Megjegyzés: Az Ausztrál csontnyelvű hal teste hosszúkás, oldalról lapított, sötétszürkés, vagy bronzos színű, amelyen 7 sor pikkely húzódik. A pikkelyek végénél vöröses pöttyökből álló félhold alakú mintázat található. Az úszói sötétszürkék, amelyeken apró vörös pöttyök találhatóak. Nagy, felső állású szájuk van, a szájuk alsó felén 2 db bajusz található. A kopoltyúfedőiken szinten vörös pöttyökből, és vonalakból álló mintázat húzódik. A hátúszó a test hátsó részénél, a farok közelében található. Oldalvonaluk 32-35 pikkelyből áll, szemben rokonukkal, az ázsiai csontnyelvű hallal (Scleropages formosus), amelynek csak 21-25 pikkelyből áll az oldalvonala. A hasonló kinézetű ázsiai fajoktól a kisebb pikkelyméretük alapján, és fakóbb színezetükről könnyen megkülönböztethetők. Fontos, hogy a vizük pH értéke ne menjen 7,5 fölé, mert ez a hal szemproblémáihoz vezethet. Természetes élőhelyén kedvelt étkezési hal, és mivel a kifejlett halak súlya 12-27 kg között változhat, kedvelt a horgászok körében is.

A hímeknek hosszabb a farok alatti úszója. Akváriumi szaporodásuk csak esetleges, de nagy mennyiségben szaporítják távol-keleti halfarmokon. Ez érthető, mivel szaporításukhoz óriási akváriumra lenne szükség, míg a halfarmokon hatalmas kültéri tavakban történik a művelet. Szaporodni az esős időszak beálltával kezdenek, ami szeptembertől kora novemberig tart, és a vizek felső rétege eléri a 30 °C hőmérsékletet. Az Ausztrál csontnyelvű hal egyébként szájköltő, de az ázsiai fajokkal ellentétben náluk a nőstény gondozza az ivadékokat. Az ikrák, amelyek száma 50 és 200 között változhat 1-2 hét múlva kelnek ki, és további 4-5 hétig a nősténnyel maradnak, a száját csak a táplálkozás idejére hagyják el. Veszély esetén visszaúsznak a szülő szájába. Lassanként egyre több időt töltenek anyjuk száján kívül, és ahogy nőnek már meg tudják védeni saját magukat. Ekkor kb. 3,5-4 cm nagyságúak.