• Tudományos név : Satanoperca jurupari
• Szinonímák: Geophagus jurupari
• Magyar név: Jurupari földevősügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Dél-Amerika; Venezuela, Columbia, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Ecuador, Peru, Bolívia és Brazília
• Testhossz: 18-25 cm
• Természetes élőhely: Leginkább a lassú folyású, homokos talajú folyókban él, de megtalálható a folyótorkolatok vidékén, és a mocsaras, lagúnás részeken is.
• Viselkedés: Alapvetően békés sügér, de más földevő sügérekkel harcolhatnak. Kisebb csapatban érdemes tartani őket. A kis halakat levadászhatják.
• Táplálkozás: Mindenevő, A természetben a rovarlárváktól kezdve a gyümölcsökig szinte mindent megeszik. Akváriumban sem válogatós, bármilyen élő és fagyasztott eledelt elfogyaszt, de szüksége van növényi táplálékra is, mint pl. spirulina alga, vagy uborkaszeletek.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 250 liter
• Halnépesség: 600 literre 5-6 hal
• Dekoráció: Aljzatnak mindenképpen homokot használjunk, mert a táplálkozás során a talajt ássák át, élelem után kutatva. Ágakkal és gyökerekkel díszíthetjük a medencéjüket. A növényekkel sűrűn beültetett akvárium, és vízfelszínen úszó növényzet növeli a halak biztonságérzetét.
• Hőmérséklet: 25-30 °C
• pH: 4,3-7,2
• Keménység: 1-10 NK°
• Várható életkor: 5-8 év
  

Megjegyzés: Nevük a bennszülöttek nyelvén ördögöt jelent. A Jurupari földevősügér Dél-Amerikában az egyik legnagyobb területen előforduló sügér, az Amazonas medence egész területén, sőt még az Amazonas déli és északi mellékfolyóiban is megtalálható. Testük sárgás-smaragdzöld színű, amelyen azonnal megakad az ember szeme. Az úszók leginkább átlátszóak, enyhe csillogással. Színezete és mintázata függ a származási helyétől és a halak hangulatától is, egyes halak oldalán függőleges sávok húzódhatnak, míg mások testén egy halvány, vízszintes csík fut a kopoltyúfedőtől a farok irányába. A farok tövénél egy változó méretű folt található. Talán a legszebb mintázat a fejükön található: 2 barnás-vöröses, párhuzamos csík húzódik a szájuk sarkától a szemük irányába, valamint a homlokukon további 2 csík található, amelyek olyanok, mintha a szemeiket kötnék össze. A Satanoperca jurupari-t gyakran összetévesztik más földevő sügérekkel, mint pl. a Satanoperca leucosticta-val. A legkönnyebben úgy lehet beazonosítani őket, hogy a Satanoperca jurupari kopoltyúfedőjéről hiányoznak az apró fehér pöttyök. A természetben gyakran a feketevizű folyókban élnek, ahol inkább savas a víz kémhatása, de a könnyen alkalmazkodnak a lúgosabb, és keményebb vizekhez is. Sok más közepes és nagyobb testű sügérhez hasonlóan hajlamosak a lyukas fej betegségre, ezért akváriumuk vízminőségére és a változatos táplálékra nagyon oda kell figyelni. Táplálkozásuk során a talajt ásva keresik az élelmet, és ilyenkor gyakran a növényeket is kitúrják, ezért célszerű a növényeket cserépbe ültetni.

A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján nagyon nehéz, a hímek gyakran karcsúbbak a nőstényeknél. Szaporításhoz célszerű lágy, és enyhén savas vizet használni, ami jobban hasonlít a halak természetes életkörülményeihez. Anyai szájköltők, azaz a nőstény az ikrákat a szájában tartja, egészen azok kikeléséig. Az udvarlás során a hím és a nőstény egymás körül kőröz, majd az ikrákat egy előre megtisztított lapos tereptárgyra rakják, ahol a hím megtermékenyíti azokat, és a nőstény azonnal a szájába is veszi őket. Ezután a nőstény egy nyugodt helyre húzódik. Az ikrák 28 °C-on 10 nap múlva kelnek ki, majd miután további 2 nap múlva felszívódik a szikzacskójuk, a nőstény kiengedi őket, és elkezdenek eleség után kutatni. Ezután még néhány napig veszély esetén, és éjszakára a nőstény visszaveszi a kishalakat a szájába.