• Tudományos név: Rasbora kalochroma
• Szinonímák: Leuciscus kalochroma (Bleeker, 1851)
• Magyar név: Mandarinrazbóra
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; a Maláj-félszigeten, és a Nagy-Szunda-szigetek közül Szumátrán és Borneón őshonos.
• Testhossz: 10 cm
• Természetes élőhely: A fekete vizű őserdei folyókban és az ezekkel kapcsolatos tőzegmocsarakban él, amelyek vize sötétbarna színű a sok növényi törmeléktől.
• Viselkedés: Nagyon békés, aktív csapathal, jó választás lehet egy társas akváriumba. Fontos, hogy nagyobb csapatban tartsuk őket, mert így sokkal nyugodtabbak, és a hímek színezete is szebb, ha vannak vetélytársaik az akváriumban.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén többnyire vízi és szárazföldi gerincteleneket fogyaszt. Akváriumban sem válogatós, elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, valamint száraz tápokat is.
• Szaporítás: Elég nehéz
• Medence: Minimum 150 literes
• Halnépesség: 250 literre 8-10 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, néhány gyökérrel, vagy ággal. Használjunk sötét aljzatot, néhány nagyobb kővel. Akváriumukba tehetünk néhány száraz levelet is, amelyek megszínezik vizüket. A világítás ne legyen túl erős, vagy használjunk vízfelszínen úszó növényeket. Akváriumukat fedni kell, mert jó ugrók.
• Hőmérséklet: 23-28 °C
• pH: 5-7,5
• Keménység: 2-10 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A Mandarinrazbóra mintázata elég változatos lehet, nagyban függ a származási helyétől is. Testükön két nagyobb sötét folt található, az első a kopoltyúfedő mögött, míg a másik a hátúszó és a farok alatti úszó között, a test közepén. Egyes példányok testét apró pöttyökből álló mintázat borítja a két nagyobb folt között. A fiatal példányok kissé hasonlíthatnak a Boraras maculatus-ra, a kifejlett példányok mintázata viszont inkább a Rasbora elegans-hoz hasonlít, habár könnyen megkülönböztethetőek, mert ezek teste ezüstös színű, míg a Rasbora kalochroma teste rózsaszínes, vagy vöröses. Az egyetlen fajtársa, amellyel tényleg össze lehet keverni, az a Rasbora kottelati, amely viszont csak Észak-Borneón él, és a farok tövénél egy harmadik, ovális alakú folt található rajta. Ha túl kis csapatban tartjuk, akkor sokkal valószínűbb, hogy a hímek agresszívebben viselkednek egymással. A természetes élőhelyeik többségét a gumipálma és olajpálma ültetvények elterjedése, és más emberi tevékenységek veszélyeztetik.

A kifejlett nőstények testesebbek és kissé nagyobbak a hímeknél. Mint sok más kistestű pontyféle, a Mandarinrazbóra is szinte folyamatosan ikrázik, de szülői gondoskodást nem mutatnak. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban előfordul, hogy külső beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy 70 literes, laposabb akvárium tökéletesen megfelel, amelyet töltsünk fel félig vízzel. A világítás ne legyen erős, és a medence aljára helyezzünk ikrarácsot, vagy egy nagyobb csomó finom szálú vízinövényt, ami menedéket biztosít az ikráknak, és a kikelő kishalaknak. A víz legyen enyhén savas, és 27-28 °C hőmérsékletű. Párban célszerű őket ívatni, és ikrázási kedvüket beindíthatjuk, ha medencéjüket fokozatosan feltöltjük hidegebb vízzel, valamint kisebb adag élő eleséget is adunk nekik. Ikrázás után el kell távolítani a felnőtt halakat, mert veszélyt jelentenek az ikrákra, és az ivadékokra is. Az ikrák kelése hőmérsékletfüggő, általában 18-48 óra között változik, majd a kikelő lárvák további 1-2 nap múlva úsznak el. Kezdő tápláléknak nagyon apró élő eleségeket adjunk nekik.