• Tudományos név: Puntius rhomboocellatus
• Szinonímák: Barbus kahajani, Barbus rhomboocellatus
• Magyar név: Rombuszsávos díszmárna
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; Borneo
• Testhossz: 5-8 cm
• Természetes élőhely: Általában tőzegmocsarakban, és az azokhoz kapcsolódó feketevizű esőerdei folyókban.
• Viselkedés: Alapvetően békés, nyugodt természetű csapathal, érdemes biotóp akváriumban tartani, olyan halakkal, amelyeknek hasonlóak az igényeik. Más halak úszóit nem csipkedi.
• Táplálkozás: Mindenevő; természetes élőhelyén kukacokat, rovarokat és rovarlárvákat fogyaszt. Akváriumban elfogadja a jó minőségű száraz tápokat is.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 80 literes
• Halnépesség: 100 literre 8-10 hal
• Dekoráció: Sötét színű aljzat, és nem túl erős megvilágítás, vagy a vízfelszínen úszó növényzet. Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, néhány csavaros gyökérrel. Tarthatjuk biotóp környezetben is: tőzegen átszűrt víz, gyökerek és száraz levelek a talajon. A vízáramlás ne legyen túl erős.
• Hőmérséklet: 23-28 °C
• pH: 5-7
• Keménység: 1-10 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A Rombuszsávos díszmárna teste vöröses színű és orsó alakú. Hasonlít a többi Puntius fajhoz, de az oldalán található gyémánt, vagy rombusz alakú minta alapján könnyen megkülönböztethető tőlük. A felnőtt egyedeken a vörös színezet megerősödik, és a hasig nyúlik le. Egy csíkká mosódott minta halad át a szemen, míg testén 3-4 nagyobbacska zöldes rombusz látható, középen vörös színezettel, viszont a kisebb rombuszok már csak zöld színűek. A hátúszó első sugara, valamint a farokúszó két szélső sugara barnás színű. A fiatal rombuszsávos díszmárnák még nem mutatnak ilyen színeket, gyakran csak hátuknál pirosasak, amúgy ezüstös színűek, halvány rombuszmintákkal. Ilyenkor még nem annyira impozánsak, mint a kifejlett halak. Általában az akvárium árnyékos részein tartózkodnak, és nagyon szép látvány, amikor az egész csapat úszik a növények között. Hazai beszerzése nem túl könnyű, a hazai tenyésztők körében sem terjedt még el túlságosan.

A kifejlett hímek karcsúbbak, testük kisebb és sokkal színesebbek, mint a nőstények. Ha tenyészteni kívánjuk, akkor mindig a legszebb hímet és a leginkább beikrásodott nőstényt válasszuk. Szaporodásukról kevés információ áll rendelkezésre, de próbálkozhatunk más márnákéhoz hasonló módon. Tenyésztéshez használhatunk egy külön 15-20 literes medencét, amelybe finom levelű vízinövényeket teszünk (Jávai moha). A víz legyen néhány °C-kal melegebb, mint a tartó medence. Célszerű párban ikráztatni őket. Előtte a kiszemelt tenyészpárt etessük élő és fagyasztott táplálékkal. A kitett pár általában a következő reggelen lerakja az ikráit. Ekkor a szülőket távolítsuk el, mert megehetik az ikrákat. Az ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki, és a kishalak további 3-4 nap múlva úsznak el. A kezdeti időkben nagyon apró élő eleséggel etethetjük, majd ha már nagyobbak, akkor frissen kelt sórákot is adhatunk nekik. Naponta többször etessük őket, vizüket pedig kisebb adagokban gyakran cseréljük.