• Tudományos név: Pethia padamya
• Szinonímák: Puntius padamya, Puntius 'odessa'
• Magyar név: Odessai rubinmárna
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; Észak-Myanmar (Burma)
• Testhossz: 7 cm
• Természetes élőhely: Toe Gyi faluhoz közel, egy ember alkotta tóban találták meg először, de találtak már példányokat a Chindwin folyó alsó szakaszán is és az Irrawaddy folyóban.
• Viselkedés: Békés, aktív csapathal, érdemes biotóp akváriumban tartani, olyan halakkal, amelyeknek hasonlóak az igényeik. A hímek színezete is sokkal szebb, ha vannak rivális hímek az akváriumban.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró rovarlárvákat és algát is eszik. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is, de fontos, hogy élő és fagyasztott eleséget is adjunk neki.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 85 literes
• Halnépesség: 120 literre 5-6 hal
• Dekoráció: A sötét aljzat és nem túl erős megvilágítás jól kihozza a halak színeit. Egy növényes akváriumban gyökerekkel és csavart ágakkal nagyon jól mutat. A puhább levelű növények leveleit megrághatja.
• Hőmérséklet: 20-26 °C
• pH: 6-8
• Keménység: 5-20 NK°
• Várható életkor: 5-6 év

Megjegyzés: A Puntius padamya-t már az 1970-es évek eleje óta be lehet szerezni, de csak 2008-ban írták le a fajt tudományosan. Ennek oka az volt, hogy a hal származása bizonytalan volt nagyon sokáig. Először Ukrajnában tűnt fel Odessa mellett - innen kapta a nevét is -, és innen szállították Nyugat-Európába, ahol az akvarista szakma egy hibrid fajnak tekintette, és a Puntius conchonius, Puntius ticto és Puntius cumingii halakat tartották a ”szülőknek”. Ez a mítosz megdőlt, amikor Ralf Britz 2003-ban felfedezett egy vad populációt. A vadon fogott halak és az akváriumban tenyésztett halak között egy érdekes különbség, hogy az akváriumi halak jobban megtartják színezetüket még stresszes körülmények között is. Mindkét nemnek 2 sötét folt található a testén: egy halványabb a farok tövénél és egy másik az oldalán a fej mögött.

A hímek sokkal színesebbek, és az úszóikon található mintázat is sokkal kontrasztosabb, mint a nőstények: egy vastag, világos vörös vagy narancssárga sáv húzódik az oldalukon a fejtől a farok tövéig. A nőstények erőteljesebb felépítésűek, a has alatti úszó pedig narancssárga árnyalatú. Szaporításhoz egy 40 literes medence elegendő, amelyet jávai mohával, vagy valamilyen finom levelű növénnyel bélelünk ki. Növények helyett használhatunk ikrarácsot is, a lényeg, hogy a szülők ne tudják megenni az ikrákat. A világítás legyen gyenge, a víz pedig 8 NK° keménységű és 26 °C-os. Kisebb csoportban és párban is ívatható, előtte a halakat etessük élő és fagyasztott eleségekkel. Amint meglátjuk az ikrákat az akváriumban, a szülőket távolítsuk el. Az ikrák 24-48 óra alatt kelnek ki és további 24 óra múlva úsznak el. Az első napokban papucsállatkával, vagy folyékony ivadéktáppal etethetjük őket, később frissen kelt sórákot, vagy mikrót adhatunk nekik.