• Tudományos név: Barbodes lateristriga
• Szinonímák: Puntius lateristriga, Barbus lateristriga, Systomus lateristriga
• Magyar név: Farkszalagos díszmárna
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; Thaiföld, Szingapúr, Szumátra, Borneó
• Testhossz: 18 cm
• Természetes élőhely: Általában az erdős területeken, tiszta vizű hegyi patakokban él, sokszor a vízesések alatt kialakuló tavakban is megtalálható, de néha lassabb folyású feketevizű folyókból is előkerül.
• Viselkedés: Viszonylag békések, de más kisebb testű, vagy nyugodtabb halakat zavarhatnak a gyors mozgásukkal és nagy méretükkel. A fiatal halak csapatban érzik jól magukat, míg a felnőttek gyakran magányosan élnek.
• Táplálkozás: Mindenevő; rovarlárvákat, férgeket és növényi táplálékokat is szívesen fogyaszt. A szép színezetükhöz nélkülözhetetlen az élő és fagyasztott eleség. Ha nem kap növényi táplálékot, akkor megcsipkedi a vízinövényeket.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 250 literes
• Halnépesség: 250 literre 5-6 hal;
• Dekoráció: Aljzatnak használhatunk homokot, vagy apró szemű kavicsot, valamint néhány nagyobb lapos követ. A vízmozgás lehet erős, ami a természetes élőhelyükön is jellemző. Olyan növényeket használjunk, amelyeket faágakra, vagy gyökerekre növeszthetünk, és jól bírják a vízmozgást.
• Hőmérséklet: 25-28 °C
• pH: 6-7
• Keménység: 1-10NK°
• Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: Testük barnás-ezüstös színű, de gyakran kékes vagy vöröses árnyalatú. Testükön két széles fekete függőleges csík található, az első a kopoltyúfedő mögött, a másik a hátúszó alatt, valamint egy vízszintesen futó fekete csík, ami a kopoltyúfedőtől a farok tövéig tart. A hátsó függőleges és a vízszintes fekete csíkok egy T betűt formáznak, amiről az angol nevét kapta a hal. Az úszói színtelenek. Ha megijednek, gyakran a talajba próbálják beásni magukat. A Farkszalagos díszmárna ivarérettségét kb. 2 éves korában éri el.

A nemek megkülönböztetése fiatal korban nehéz. A kifejlett nőstények testesebbek és nagyobbra nőnek, mint a hímek, valamint a mintázatuk sem olyan élénk. A kifejlett hímeknek meredek homlokuk van. Tenyésztésük nem túl nehéz, de külön akváriumra van szükség hozzá. Az akvárium legyen legalább 200 literes, gyengén megvilágított, valamint tegyünk be néhány Jávaimoha csomót, amibe a halak ikrázhatnak. Alternatív lehetőség, hogy nagy szemű ikrahálót használunk a medence alján. A víz legyen lágy (<8 NK°), semleges kémhatású (pH 7), 27-29 °C-os. Szaporítani kisebb csapatban érdemes, ahol a nemek aránya megegyezik. Előtte a tenyészhalakat etessük élő és fagyasztott eleségekkel, hogy jó kondícióban legyenek. Másik lehetőség, hogy párban ikráztatjuk őket, ekkor a nemeket elkülönítve kell tartani, majd a legszebb hímet és a legnagyobb, ikrával teli nőstényt kell áthelyezni a tenyészakváriumba. Mindkét esetben figyelni kell a halakat, mert ikrafalók, amint meglátjuk az ikrákat a medence alján, vagy a növények között, azonnal szedjük ki a halakat. Az ívás általában a reggeli órákban történik. Az ikrák száma elérheti a 300-at, amelyek 24-48 óra múlva kelnek ki, majd a kishalak további 24 óra múlva úsznak el. A kishalakat az első időszakban papucsállatkákkal, vagy folyékony ivadéktáppal etessük, majd ha már nagyobbak lesznek, adhatunk nekik sórákot és más kisebb méretű eleséget.