• Tudományos név: Sahyadria denisonii
• Szinonímák: Puntius denisonii, Barbus denisonii, Crossocheilus denisonii, Labeo denisonii
• Magyar név: Vörösorrú torpedómárna
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; Nyugat-India
• Testhossz: 15 cm
• Természetes élőhely: Gyors folyású, oldott oxigénben gazdag hegyi folyókban és patakokban.
• Viselkedés: Alapvetően békés, aktív csapathal, érdemes biotóp akváriumban tartani, olyan halakkal, amelyeknek hasonlóak az igényeik. Ha nem csapatban tartjuk, agresszívvé és csipkelődőssé válhat.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén rovarlárvákat és rovarokat eszik, valamint az algát is csipegeti. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is, de fontos, hogy élő és fagyasztott eleséget is adjunk neki.
• Szaporítás: Akváriumi körülmények között nagyon ritka
• Medence: Minimum 300 literes
• Halnépesség: 300 literre 6 hal;
• Dekoráció: Aljzatnak homokot, vagy kavicsot használjunk, valamint néhány nagyobb, laposabb követ. A vízmozgás legyen erős. Gyökerekkel és ágakkal díszíthetjük a medencét. Akváriumukat fedni kell, vagy használjunk vízfelszínen úszó növényeket, mert a halak kiugorhatnak.
• Hőmérséklet: 20-26 °C
• pH: 6,8-7,8
• Keménység: 5-25 NK°
• Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: A Vörösorrú torpedómárna teste, mint neve is mutatja torpedó alakú, áramvonalas. A farokúszó villás és a végén fekete és sárga csík található. A test ezüstös színű, amelyen egy vastag fekete vízszintes vonal húzódik az orrtól egészen a farokúszó tövéig. A fekete vonal fölött a test zöldes színű, és az orrtól a hátúszó vonaláig egy vörös csík is húzódik. A hátúszó első pár sugara is vörös színű, a többi úszó színtelen.

A Vörösorrú torpedómárna inkább a hűvösebb vizet kedveli. A nemek megkülönböztetése nem olyan egyszerű, de a kifejlett nőstények hasa kerekebb, és a hímeknél testesebbek. Tenyésztéséről csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre, de mivel kereskedelmi mennyiségben tenyésztik, ezt valószínűleg hormoninjekciók segítségével végzik. Annyi bizonyos, hogy természetes élőhelyén a fiatal egyedeket túlhalászták, ezért fokozottan veszélyeztettet halfajról van szó. Egy sikeres tenyésztésről van információ, ekkor egy 15 felnőtt egyedből álló csapatot sikerült ívásra bírni: nagyon lágy (2-3 NK°) és savas (5,7 pH) vízben, ahol a halak az ikrákat egy Jávai moha csomóba rakták. Megfigyelések szerint több hal is színváltozáson ment keresztül és a háti részen kékes színűek lettek. Feltételezések szerint az ívást a hirtelen és drasztikusan leesett pH indította be.