• Tudományos név: Pterygoplichthys pardalis
• Szinonímák: Hypostomus pardalis, Liposarcus pardalis, Liposarcus varius, Liposarcus jeanesianus, L-021 harcsa, L-023 harcsa, Közönséges plekó, Albínó plekó
• Magyar név: Párducmintás vértesharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika; Brazília, Peru, az Amazonas medencéje.
• Testhossz: 35-40 cm
• Természetes élőhely: A viszonylag hűvösebb, gyorsabb folyású folyóktól kezdve, a lassabb folyású, melegebb folyókban, valamint állóvizekben is megtalálható.
• Viselkedés: Más halakkal békés, de a fajtársaival szemben területvédő lehet, különösen kisebb akváriumban. Társas, vagy bemutató akváriumokban a legtöbb hallal jól együtt tartható.
• Táplálkozás: Mindenevő; Alapvetően algával táplálkozik. Akváriumban többnyire növényi táplálékra van szüksége, de elfogad mindenféle élő, fagyasztott, és száraz tápot is. A fiatal halak különösen jó algaevők.
• Szaporítás: Akváriumban nem megoldott.
• Medence: Minimum 350 literes
• Halnépesség: 350 literre 1 hal
• Dekoráció: Nagy úszóteret, és megfelelő méretű búvóhelyeket is igényel, amelyeket kövekből és gyökerekből építhetünk számára, ahol nappal pihenhet. A növényeket kitúrhatja.
• Hőmérséklet: 21-26 °C
• pH: 6-7,5
• Keménység: 10-20 NK°
• Várható életkor: 10-15 év

Megjegyzés: A Párducmintás vértesharcsa teste sötét színű, amelyen világosabb, pöttyökből, és vonalakból álló hálós mintázat fut, és amelyek gyakran ék alakú mintázatot alkotnak a farok részen. A Pterygoplichthys pardalis nagyon hasonlít rokonához a Pterygoplichthys disjunctivus-hoz, könnyen össze lehet keverni a két harcsát. Legkönnyebben a hasukon található mintázat alapján lehet őket megkülönböztetni, mert a Pterygoplichthys pardalis hasán pöttyös a mintázat, míg a Pterygoplichthys disjunctivus hasán féregmintás a mintázat. A Pterygoplichthys-okat a nagy, vitorlaszerű hátúszójuk sugarainak számáról lehet beazonosítani, ugyanis 12-14 (ritkán 11) úszósugaruk van, míg más plekóknak 8, vagy annál kevesebb (legtöbbször a nagytestű Hypostomus fajokkal lehet összekeverni őket). Képes az atmoszférikus levegőt is belélegezni, így könnyen túlélheti, amikor a száraz időszakokban a folyókban alacsony az oldott oxigén tartalma a víznek. Kezdő akvaristáknak is megfelelő harcsa lehet, feltéve, ha elég nagy akváriummal rendelkeznek. Létezik egy albínó színváltozata is, amelyet gyakran importálnak Ázsiából.

A nemek megkülönböztetése nehéz: a hímek ivarszerve rövid, de vastag, és szemmel láthatóan is kiáll a test alsó feléből, míg a nőstényeknél ez kevésbé látszik, inkább belesimul a testbe. Egyes megfigyelések szerint a hímek mellúszói nagyobbak, és vastagabbak. Szaporításukról akváriumi körülmények között nincs információ. A természetben a hím a folyók, vagy tavak partfalába fúr 120-150 cm mély lyukat. Ide rakja a nőstény, méretétől függően az 500-3000 számú ikrát, amelyeket a hím védelmez egészen a kishalak elúszásáig. Általában a nyári időszakban kezdődik az ívás, és több hónapon keresztül is tarthat. Délkelet-Ázsiában és az USA-ban nagy számban tenyésztik halfarmokon, így a Párducmintás vértesharcsa az egyik leggyakrabban kapható L-es harcsa.