• Tudományos név: Pterygoplichthys multiradiatus
• Szinonímák: Hypostomus multiradiatus, Ancistrus multiradiatus, Liposarcus multiradiatus
• Magyar név: Leopárd algaevőharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika; Venezuela, az Orinoco medencétől egészen Argentínáig elterjedt. Betelepítették már több országba is, pl. Tajvan, Vietnam, az USA délkeleti része, Mexikó és Hawaii.
• Testhossz: 50 cm
• Természetes élőhely: Nagyobb folyókban és tavakban, valamint iszapos aljzatú, növényekkel sűrűn benőtt csatornákban.
• Viselkedés: Más halakkal békés, de a fajtársaival szemben területvédő. Társas, vagy bemutató akváriumokban a legtöbb hallal jól együtt tartható.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén algával, vízinövényekkel és rovarlárvákkal táplálkozik. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is.
• Szaporítás: Akváriumban nem megoldott.
• Medence: Minimum 450 literes
• Halnépesség: 450 literre 1 hal
• Dekoráció: Nagy úszótérre van szüksége és kövekből, valamint gyökerekből búvóhelyre.
• Hőmérséklet: 23-27 °C
• pH: 6,5-7,8
• Keménység: 4-20 NK°
• Várható életkor: 10-12 év

Megjegyzés: A Leopárd algaevőharcsa mintázata – mint neve is mutatja – hasonlít a leopárdéra: világosbarna színű testét, és úszóit különböző méretű, szabálytalan alakú, sötét foltok tarkítják, a hasukon ez a mintázat sem szabályos körökből áll, inkább félhold alakú mintákból. A testükön található sötét foltok elkülönülnek, és nem alkotnak ék alakú mintázatot a farok részen. A Pterygoplichthys-okat a nagy, vitorlaszerű hátúszójuk sugarainak számáról lehet beazonosítani, ugyanis 12-14 (ritkán 11) úszósugaruk van, míg más plekóknak 8, vagy annál kevesebb (legtöbbször a nagytestű Hypostomus fajokkal lehet összekeverni őket). Nappal nem különösen aktívak, inkább éjszakai halak, de pusztán méretük miatt is szükségük van egy több 100 literes akváriumra. Viszonylag ritkán kerülnek kereskedelmi forgalomba.

A nemek megkülönböztetése nehéz: a hímek ivarszerve rövid, de vastag, és szemmel láthatóan is kiáll a test alsó feléből, míg a nőstényeknél ez kevésbé látszik, inkább belesimul a testbe. Szaporításukról akváriumi körülmények között nincs információ. A természetben a folyók, vagy tavak agyagos partfalába fúr kb. 1 méter mély lyukat. Ide rakja a nőstény az ikrákat, amelyeket a hím védelmez azok keléséig. Egy évben akár többször is ikrázhatnak, és az ikrák száma esetenként elérheti a 7000 db-ot is.