• Tudományos név: Melanochromis auratus
• Szinonímák: Chromis auratus, Pseudotropheus auratus, Tilapia aurata
• Magyar név: Türkiz aranysügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Kelet-Afrika, Malawi tó
• Testhossz: 14 cm
• Természetes élőhely: A Malawi tó sziklás része
• Viselkedés: Agresszív, képesek halálra üldözni egymást.
• Táplálkozás: Mindenevő, szívesen fogyasztanak minden élő és lágy növényi táplálékot, algát, forrázott salátát, spenótot, kiegészítő táplálékként.
• Szaporítás: Elég könnyű, csak vigyázni kell, nehogy a hím halálra üldözze a nőstényt.
• Medence: Minimum 300 literes.
• Halnépesség: 400 literre 1 hím és 2-3 nőstény
• Dekoráció: Aljzatnak használjunk koráll homokot, biztosítsunk búvóhelyet kövekből.
• Hőmérséklet: 22-26°C
• pH: 7,0-8,5
• Keménység: 14-20 NK°
• Várható életkor: 8-10 év

Megjegyzés: Úgynevezett mbuna sügérféle. A hosszú testük kétharmadát fedő hátúszóban is fekete csík fut végig, a farokúszóban pontrajzokkal. Hasrészük sárga, ezüstös. Ez a remek sárga-fekete „ruha" a nőstényeken állandó, a hímeken azonban csak addig marad meg, míg ivarérettségük a 8-9 cm-es testnagysággal be nem következik. A legfejlettebb, legöregebb hím pár nap alatt átszíneződik, „ruhát cserél" . Az alsó csíktól lefelé sötét olajszínű, majdnem fekete, a csíkok között ragyogó türkizszínű lesz a hátrész is. Sárga úszóival, farok alatti úszójában, mely szintén sötét, nagy sárga ponttal. Szemgyűrűjük sárgásfekete. A fogságban megtelelően tartott állatok is 12-13 cm-re fejlődnek ki. Tartásuk tehát nagy medencét igényel, melyet hazájukhoz hasonlóan kell berendeznünk. Természetesen palából (az eternit nem jó), cserepekből és csövekből bujkálásra alkalmas zugokat, rejtekhelyeket kell kialakítani. Hazájában. ahol sziklák, kövek között él, elég nagy életterei biztosít magának. Ha csak kevés hal van, a leggyengébb pusztulásához vezet, mert képesek halálra üldözni egymást. A leggyengébb mindig életveszélyben van. Sok hal, több faj esetén a kergetőzés megoszlik, és az üldözött eltűnik a többi között.
A megfelelően tartott fiatal állatok 8 hónapos korban —bár még nem teljesen kifejlettek — ivarérettek. A megszokott társas akváriumban — más fajok jelenlétében is — ívnak. Ivadékgondozásuk a legfejlettebb „szájköltés". A talaj túrása nem jellemző és az ívásnak nem előkészülete. A hím és a nőstény oldalára fekve, körbeúszik egy képzeletbeli középpont körül, és sokszor félkörönként hirtelen ugrásszerű iramodást tesz. A közben lerakott 2-3 mm nagyságú ikraszemet ekkor kapja a nőstény a szájába. Az ikrát mindig egyesével rakja, és termékenyíti meg a hím. Az ívás a kevés ikra ellenére 1-2 óra hosszat is elhúzódik, mert a többi hal elkergetése, a násztánc újrakezdése időt vesz igénybe. A lerakott ikrák száma általában 10-40 db, természetesen a nőstény nagyságától, teltségétől függően. Az ívás befejezése után a nőstény félrevonul, és elkezdi szájában az ikrák forgatását, költését. Az ikrák kelési ideje 8-14 nap. További egy hét a kifejlődés, az elúszás, tehát az az idő, amikor a nőstény szájából a kis halakat kiengedi. Ivás után az ikrát szájában tartó nőstény sokszor elhúzódik a medence egyik sarkába. Békében itt sem maradhat a többiektől, ezért ajánlatos ide búvóhelyet készíteni. Ha a nőstényt az ívás után rögtön kifogjuk, az ikrát gyakran kiköpi. Az így kiköpött ikrák természetesen mesterségesen is kikeltethetők, egy kis üvegkádban xantakridines vízben, erős szellőztetés mellett. Az eredmény 50%-os. Ha a nőstényt csak egy-két hét múlva fogjuk ki, mikor a kelés már feltehetően megtörtént, akkor az ikrákat, lárvákat szájában tartja, és tovább gondozza. Az azonos vizű, hőmérsékletű, de csak 20-30 literes kis akváriumban búvóhelynek már elég egy oldalára fektetett virágcserép. A nőstény a 21. nap kiengedi szájából az ivadékot, és ezek azonnal enni kezdenek apró naupliusokat, cyclopsokat. Gyakran visszatérnek — külső behatásra — anyjuk szájába. Pár nap után annyira fejlődnek, hogy anyjuk már nyugodtan eltávolítható. Soha ne tegyük azonban vissza a közös medencébe. A hosszú költési idő alatt rendszerint nem, vagy a kezdeti időben csak keveset táplálkoznak és természetesen így lefogynak, legyengülnek. Egy-két hetes jó táplálás után, ha megerősödtek, mindig este tegyük vissza a társas medencébe — a lámpa eloltás előtt —, hogy másnap ne számítson új jövevénynek, melyet a többiek szívesen kergetnek. Tenyésztésük türelmet, kitartást igénylő, igazi akvarista feladat.