• Tudományos név: Pseudomystus siamensis
• Szinonímák: Leiocassis bicolor, Leiocassis siamensis, Sziámi gyűrűsharcsa
• Magyar név: Ázsiai darázsharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Ázsia; Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Vietnám
• Testhossz: 15 cm
• Természetes élőhely: A Mekong folyó alsó folyása, és a Chao Phraya folyó lassú folyású részein, általában a vízbe merült fatörzsek alatt, vagy más búvóhelyeken
• Viselkedés: Ragadozó, éjszakai harcsa, ami befér a száján, azt megeszi, ezért csak nagyobb, békés halakkal társítsuk. Más talajlakó halakkal és fajtársaival szemben is területvédő.
• Táplálkozás: Mindenevő, A természetben vízi rovarokat és rovarlárvákat eszik, de akváriumban elfogadja az élő és fagyasztott eleségeket és a különböző száraz tápokat is. Marha és csirkehússal ne etessük, mert nem tudják rendesen megemészteni, ami hosszú távon károsíthatja az emésztőrendszerüket is.
• Szaporítás: Akváriumban még nem sikerült
• Medence: Minimum 110 literes
• Halnépesség: 110 literre 1 hal
• Dekoráció: Homokos aljzat, elegendő szabad tér az úszáshoz és sok búvóhely, ahol napközben tartózkodhat. A sűrű növényzet segíthet tompítani a világítást, mert nem szereti a túl erős megvilágítást.
• Hőmérséklet: 20-26 °C
• pH: 5,8-7,8
• Keménység: 4-25 NK°
• Várható életkor: 4-6 év

Megjegyzés: Az Ázsiai darázsharcsa teste a sárgástól a sötétbarna színig változhat, amelyen szabálytalan, sötétbarna, függőleges sávokból álló mintázat található, de néha az egész testük sötétbarna. A farok átlátszó, vagy sárgás színű, amelynek két végén legtöbbször egy-egy sötét folt található. Könnyen összekeverhető a dél-amerikai darázsharcsával (Microglanis iheringi), de méretük alapján, és a szemük előtt található bajuszpár alapján, amelyek szinte függőlegesen felfelé állnak, könnyű őket megkülönböztetni. Éjszakai életmódot folytat, nappal szinte sohasem mutatkozik, csak etetéskor jön elő búvóhelyéről, ezért célszerű lámpaoltás után etetni.

A nőstény zömökebb testfelépítésű, míg a hím világos mintázata élénkebb, és az ivarszerve hosszabb. Akváriumi tenyésztésükről nincs információ, de a természetben az esős évszak kezdetén szaporodnak, és a talaj közelében szórják el az ikrákat, általában a göcsörtös gyökerek közé.