• Tudományos név: Procambarus clarkii
• Szinonímák: -
• Magyar név: Kaliforniai vörösrák
• Csoport: Gerinctelenek
• Származás: Észak-Amerika, az USA déli, és Mexikó észak-keleti része.
• Testhossz: 10-12 cm
• Természetes élőhely: Lassú folyású folyók, tavak, mocsarak és rizsföldek lakója.
• Viselkedés: Nagyon agresszív, és területvédő más rákokkal szemben. Lassan mozgó és hosszú úszójú halakkal ne tartsuk, mert könnyen elkaphatják azokat, sőt célszerű külön a számukra berendezett akváriumban tartani. Kannibálok, ezért csak hasonló méretű egyedeket tartsunk, mert a nagyok megeszik a kisebbeket.
• Táplálkozás: Mindenevő; etetésük problémamentes, szívesen fogyasztanak minden élő és száraz eleséget (tubifex, szúnyoglárva, haldarabok, előfőzött zöldborsó). A vízinövények zsenge leveleit is megeszik.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 80 literes
• Halnépesség: 160 literre 5-6 rák
• Dekoráció: Minden belógó, vagy az akváriumból kivezető tárgyra felmászhatnak ollóik segítségével és könnyen kiszökhetnek, ezért medencéjüket fedni kell. Kivágja és megeszi a növényeket, ezért célszerű kövekkel és gyökerekkel berendezett medencében tartani. Biztosítsunk számukra elegendő búvóhelyet, agyagcsövekből, vagy üreges faágakból. Gyakran beássák magukat a talajba is.
• Hőmérséklet: 20-27 °C
• pH: 7,5-8
• Keménység: 8-18 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés:A Kaliforniai vörösrák egy homárszerű, édesvízi rák, amelynek testét egy vékony, de erős külső páncél fedi, és amelyet a fejlődése során többször lecserél. Avad változata sötét vöröses-barna színű, de létezik narancssárga, kék és fehér színváltozata is. A kifejlett állatok potrohán egy fekete, ék alakú csík található. A fiatal egyedek egyszínű szürkék, néha sötét hullámos csíkokkal tarkítva. A kaliforniai vörösrákoknak 5 pár lábuk van, amelyből az első pár egy nagy ollóvá alakult át, amit az evésnél használnak. Ezen kívül további 5 pár úszólábuk is van a hasukon. Éjszaka aktív rákok. Nagyobb akváriumban akár több Kaliforniai vörösrák is tartható, de ekkor elkerülhetetlen, hogy ne akaszkodjanak össze, ne harcoljanak. Ilyenkor előfordul, hogy néhány példány elveszíti az ollóját. Ha egy hímnek nincsenek meg az ollói, akkor az párzásképtelen lesz, mert nem tudja a nőstényt lefogni, és ledönteni. Ilyenkor meg kell várni, míg a második, vagy harmadik vedléssel – ez lehet akár 3-4 hónap is – új ollói nőnek. Vedlés előtt 3-7 nappal abbahagyják az evést, sokkal aktívabbak és agresszívebbek lesznek más rákokkal szemben. Vedlés során, az oldalukon fekszenek, először a fejüket, majd az ollóikat és a lábaikat, legvégül pedig a farkukat szabadítják ki a régi páncélból, majd búvóhelyet keresnek és pihennek. Ilyenkor ugyanis nagyon sérülékenyek. Vedlés után, gyakran megeszik a saját levedlett páncéljukat, hogy visszanyerjék a beépített ásványi anyagokat. Ügyeljünk arra, hogy a víz oxigéndús és tiszta maradjon, mert a víz romlása az állatok pusztulásához vezethet. Elég gyorsan nőnek és jól tolerálják a szárazabb környezetet és ideiglenesen kiszáradó vizeket is, képesek akár 4 hónapig is kibírni ilyen körülmények között, úgy hogy beássák magukat a talajba. Az USA-n kívül sok országba betelepítették, ízletes húsa miatt, de jó alkalmazkodó képessége miatt sok helyen kiszorítják az őshonos fajokat. Gyakran a rizsföldeken tenyésztik őket, mert így költséghatékonyabb a földterület kihasználtsága.

A nemek közötti különbségek közül a legjellemzőbb, hogy a hímek első pár úszólába hosszabb és jobban elágazó, mint a nőstényeké. A peték mennyisége függ a nőstény méretétől, jellemzően 200 és 500 között lehet a számuk. A lárvák kelési ideje függ a hőmérséklettől. A petékkel teli nőstény elbújik, és kavicsokból torlaszt emel a búvóhelye bejáratához. A petéket a nőstény a farok alatti részen hordja. Miután kikeltek (kb. 4-8 hét), biztosítsunk elegendő búvóhelyet a kisrákoknak, mert ha nem tudnak elbújni, akkor egymást is megehetik. A kisrákok a második vedlés után (kb. 8 hét) már meg tudják védeni magukat, addig azonban az anyjukkal maradnak annak a búvóhelyén. A kannibalizmus 2-3 cm-es korukban kezd megnövekedni a kisrákok között, különösen, ha túl sokan vannak egy kisebb akváriumban.