• Tudományos név: Polypterus delhezi
• Szinonímák: -
• Magyar név: Sávozott sokúszós csuka
• Csoport: Egyéb halak
• Származás: Afrika; Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), a Kongó folyó felső, és középső szakasza.
• Testhossz: 35-44 cm
• Természetes élőhely: A lassú folyású folyókat, és az állóvizeket kedveli, de megtalálható a folyók által elárasztott területeken is. Ezeken az élőhelyeken tipikusan sűrű a növényzet.
• Viselkedés: Viszonylag békés, éjszakai életmódot folytató hal. A kishalakat levadássza, ezért csak nagyobb méretű, nem túl agresszív halakkal tartsuk.
• Táplálkozás: Ragadozó; Kizárólag élő és fagyasztott, húsos eledeleket fogyaszt, fiatal korában rovarlárvákat és gilisztát, kifejlett korában leginkább halakat, és kagylóhúst.
• Szaporítás: Ritka, de lehetséges.
• Medence: Minimum 200 literes
• Halnépesség: 300 literre 1 pár
• Dekoráció: Kövekből és gyökerekből sok búvóhely és barlang, mert fontos, hogy teljesen el tudnak rejtőzni. Sűrű növényzet, amely tompítja a világítást, bár a növényeket gyakran tönkreteszik. Aljzatnak használjunk homokot. Akváriumukat fedni kell, mert kitűnő szabaduló művészek.
• Hőmérséklet: 24-30 °C
• pH: 6-8
• Keménység: 5-25 NK°
• Várható életkor: 8-12 év

Megjegyzés: A Sávozott sokúszós csuka rendkívül szívós, éjszakai életmódot folytató hal, amelynek viszonylag rossz a látása, viszont rendkívüli szaglása segítségével könnyen megtalálja az élelmet a vízben. A teste hosszúkás, felső részén szürkés alapszínű, amelyen sárga és zöld árnyalatok is találhatóak, a hasi részen pedig egységesen világosabb sárgás-fehér színű. Az oldalukon 7-8 sötét, széles sáv található, amelyek szélessége változó. Hátukon 9-12 különálló tüskéből álló hátúszó található, amelyeket vissza is tudnak csukni, ezáltal szűk helyekről is ki tudnak hátrálni vadászat közben. Feje lapos, kígyószerű, szájuk a testükhöz képest viszonylag kicsi. Az úszók sárgás színűek, amelyeken barna, vagy fekete foltok vannak. A gyémánt alakú pikkelyeit ún. ganoine borítja, amitől a pikkelyek nagyon ellenállóak lesznek, és meggátolják a test vízvesztését, amivel a hal képes akár több napot is kibírni a szárazföldön. Egyes megfigyelések szerint nem célszerű különböző nagyra növő Plecostomus harcsákkal tartani, mert ezek gyakran rászívják magukat a sokúszós csuka testére, és megrongálhatják a pikkelyeit. Mellúszóik az emberi kézre emlékeztetnek, amelyek segítségével képes kúszni a talajon. Mivel kezdetleges tüdejük is van a kopoltyújuk mellett, ezért rövidebb ideig képesek a vízen kívül is túlélni, sőt akár meg is fulladhatnak, ha teljesen el vannak zárva a légköri levegőtől, mert akváriumban is gyakran jönnek a felszínre levegőért. A kereskedésekben kapható halak legtöbbje vadon fogott, ezért néhány hétig célszerű karanténozni őket, nehogy betegségeket, vagy parazitákat hurcoljunk be az akváriumba. Tartásuk során vegyük figyelembe, hogy nagyra nőnek, és az akváriumuk nagy alapterülete sokkal fontosabb, mint a magassága.

A nemek megkülönböztetése nehéz, a hím farok alatti úszója nagyobb, és vastagabb, mint a nőstényé. Akváriumban is sikerült már szaporítani, de nagyon kevés információ áll rendelkezésre. A természetben az esős évszak alatt szaporodnak, amikor megváltozik a víz hőmérséklete, és kémhatása, ami beindíthatja a halak szaporodási kedvét. Szaporításukhoz nagy medencére és lágy, enyhén savas vízre van szükség. Az ikrákat szétszórják az akváriumban, ezért célszerű sűrűn beültetni növényekkel a medencét. A hím az ívás során a nősténytől átveszi, és összegyűjti az ikrákat a farok alatti úszója és a farkúszó összezárásával kialakult zsebszerű helyen, majd megtermékenyíti azokat, mielőtt szétszórja az akváriumban. Ezután a szülőket el kell távolítani a medencéből, mert különben megeszik az ikrákat. Az ikrák kb. 3-4 nap alatt kelnek ki, és további 3 nap múlva úsznak el. A kishalaknak frissen kelt sórákot adhatunk, de mivel az ivadékok keveset mozognak, ezért figyeljünk rá, hogy elegendő eleséghez jussanak. A fiatal halaknak külső kopoltyúik vannak (hasonlóan a szalamandrákhoz), de ezek eltűnnek, ahogy öregszenek.