• Tudományos név: Phractocephalus hemioliopterus
• Szinonímák: Phractocephalus bicolor, Pirarara bicolor, Silurus hemioliopterus
• Magyar név: Vörösfarkú harcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika, Venezuela, Guyana, Ecuador, Kolumbia, Peru, Brazília, Bolívia.
• Testhossz: 110 cm; Akváriumban általában kisebbre nő.
• Természetes élőhely: Szinte az egész Amazonas területén megtalálható, a gyors folyású zúgóktól, egészen az elárasztott erdőkig.
• Viselkedés: Békés, éjszaka aktív harcsa, de a nálánál kisebb halakat levadássza. Hasonló méretű, vízfelszín közelében élő halakkal jól tartható. A fajtársaival szemben területvédő.
• Táplálkozás: Mindenevő, a természetben megeszik mindent, amit tud: halakat, rovarokat, gyümölcsöket. Akváriumban inkább a húsos étrendet kedveli: kagylóhús, földigiliszta halhús. Figyeljünk rá, hogy ne etessük túl. A fiatal halakat kétnaponta, kifejlett halakat hetente etessük.
• Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.
• Medence: Minimum 1000 literes (fiatal halak)
• Halnépesség: 6000 literre 1 kifejlett hal
• Dekoráció: A kifejlett példányoknak nem sok dekoráció kell, csak a világítás ne legyen túl erős. Esetleg nagyobb gyökereket és néhány laposabb követ lehet betenni medencéjükbe, de fontos, hogy ezeket úgy rögzítsük, hogy a halak ne tudják elmozdítani őket. Aljzatnak a nagyobb szemű kavics megfelelő. Fontos a jó biológiai szűrés.
• Hőmérséklet: 21-26 °C
• pH: 6-7,5
• Keménység: 2-12 NK°
• Várható életkor: 15-20 év

Megjegyzés: A vörösfarkú harcsa teste hosszúkás, feje lapos. Három pár bajuszszála a száj környékén található. Teste a háti részen sötét színű, fején apró fekete pöttyök találhatóak. A farok tövétől a szájig egy széles fehér sáv hózódik a test oldalsó és alsó részén. Az úszók fekete színűek, kivéve a farokúszót, ami élénkvörös színű, amiről a hal a nevét is kapta. A hátúszó felső része is narancssárga, vagy vörös színű. Létezik albínó színváltozata is, de ezek nagyon ritkák. Nappal általában a rejtekhelyén pihen, és csak alkonyatkor válik aktívvá.

Viszonylag gyorsan nőnek, hamar kinövik az akváriumukat. A fiatal halakat még tarthatjuk hagyományos akváriumban, de a kifejlett egyedeknek óriási medencére van szükségük, ezért csak olyan akvaristák vágjanak bele a tartásukba, akik biztosítani tudják számukra a megfelelő életkörülményeket. Egy másik probléma forrása a halak etetése lehet: szinte bármit megesznek, de hajlamosak túlenni magukat, és ha huzamosabb ideig túl gyakran kapnak enni (fehérjében gazdag tápokat), akkor ellustulnak és elhíznak, ami hosszú távon a harcsáink pusztulásához vezethet. Fontos megjegyezni, hogy lenyelhetik az akváriumban lévő kisebb tárgyakat is (pl. hőmérő), ezért minél kevesebb ilyen dolgot tartsunk medencéjükben.

Dél-Amerikában kedvelt horgászhal, de a húsát a helyiek nem kedvelik, mert az sötét színű. Van példa rá, hogy a Tigris lapátorrú harcsával összeívnak és hibridek keletkeznek, amelyek különböző neveken az akvárium-hobbiban is fellelhetőek, de ezek a hibridek még nagyobbra nőnek.