• Tudományos név: Peckoltia compta
• Szinonímák: L-134 harcsa
• Magyar név: Zebrasávos pekolcia
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika; Brazília, a rio Tapajós és a rio Jamanxim folyók.
• Testhossz: 11 cm
• Természetes élőhely: A közepesen gyors, és a gyors folyású, tiszta vizű folyókban él, amelyeknek köves az alja. Legtöbbször a nyugodtabb részeken, a kövek között tartózkodik.
• Viselkedés: Egy kissé területvédő, de békés hal. Más halakkal jól együtt tartható, amelyeknek hasonlóan meleg, és savas vízre van szüksége.
• Táplálkozás: Mindenevő; Nem kifejezetten algaevő, inkább a húsos tápokat fogyasztja.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 120 literes
• Halnépesség: 150 literre 3-4 hal
• Dekoráció: Egy tipikus dél-amerikai biotóp akváriumban, kövekkel, gyökerekkel, és sok búvóhellyel jól tartható. Élő növények sem szükségesek a medencéjükbe, de ezeket nem bántja, ha mégis helyezünk be néhányat. Kedvelik a kicsit erősebb vízmozgást.
• Hőmérséklet: 24-28 °C
• pH: 5-7,4
• Keménység: 1-16 NK°
• Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: A mintázatuk elég változatos, ennek ellenére elég könnyű azonosítani ezt a gyönyörű harcsát. Testüket vastag, sötét, függőleges csíkok borítják, míg a fejükön ezek a csíkok vízszintesen futnak. A fiatal halakon több a sárgás alapszín, míg a kifejlett harcsák sötétebbek, és sokkal több csík található a testükön, valamint a csíkos mintázatuk is megváltozik: a csíkok megtörnek, és néhol pontok jelenhetnek meg. Az újonnan betelepített, vagy a stresszes halak színezete fakóbb, de miután megszokták új helyüket a színezetük is sokkal ragyogóbb lesz.

A kifejlett hímek mellúszóinak első sugarán, és a testük hátsó részén fogszerű kinövések találhatóak. A nőstények testén nincsenek ilyen kinövések, és kissé teltebbek a hímeknél, ami akkor sokkal szembetűnőbb, ha felülről nézzük őket. Barlangba ikrázó harcsa, ezért helyezzünk virágcserepeket, agyagcsöveket a medencéjükbe, vagy építsünk kövekből barlangokat. A víz keménységének, és hőmérsékletének csökkentése általában beindítja a szaporodási ösztönt, ami a természetben az esős évszak során következik be. A nőstény több napra beköltözik a hím barlangjába, és ekkor történik a szaporodás. A hím védi, és úszóival legyezgeti az ikrákat. Az ikrák 5-7 nap alatt kelnek ki, és az ivadékok a kelés után további 3-5 nap múlva úsznak el. Utána már adhatunk nekik kisebb méretű tápokat. Kisebb vízcserékkel biztosítsuk számukra a megfelelő vízminőséget.