• Tudományos név: Parosphromenus nagyi
• Szinonímák: -
• Magyar név: Nagy kékúszójú pompásgurámija
• Csoport: Labirint-kopoltyúsok
• Származás: Ázsia, Malajzia, a Maláj félsziget keleti partjának egy kis része.
• Testhossz: 3-3,5 cm
• Természetes élohely: Erdei tőzegmocsarakban és patakokban él, amelyek jellemzően feketevizűek a sok felhalmozódott növényi törmeléktől és az azokból kioldódó huminsavtól.
• Viselkedés: Nem társas medencébe való hal. Kis mérete miatt esetleg hasonló méretű, békés pontyfélékkel tarthatjuk, de a legjobb kisebb csapatban, vagy párban tartani.
• Táplálkozás: Ragadozó, etetésére az élő eleségek a legalkalmasabbak, pl. grindál féreg, vízibolha, szúnyoglárva, artemia. A fagyasztott eleségeket néha megeszi, de a száraz tápokat nem fogadja el.
• Szaporodás: Elég nehéz
• Medence: Minimum 40 literes
• Halnépesség: 40 literre 1 pár
• Dekoráció: A világítás ne legyen erős, használjunk homokos aljzatot, és biztosítsunk gyökerekből és növényekből sok búvóhelyet számukra. Egyes tenyésztők a talaj nélküli akváriumot részesítik előnyben, a könnyebb tisztántartás miatt. Medencéjükbe tehetünk száraz faleveleket is, amelyek megszínezik a vizet. Búvóhelyet agyagcserépből, vagy agyagcsövekből is biztosíthatunk nekik.
• Homérséklet: 22-28 °C
• pH: 3-6,5
• Keménység: 0-4 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: Nevüket Nagy Péterről kapták, aki először hozta be a halakat Európába 1979-ben. Eredeti élőhelyeik nagy része a fakitermelések, és egyéb emberi tevékenységek miatt megsemmisült. Manapság a halak sokszor alkalmazkodnak a megváltozott életkörülményekhez, és mezőgazdasági által elárasztott területeken, vagy az utak melletti csatornákban élnek. A hímek hát-, farok-, és farok alatti úszóján egy fekete sáv húzódik, amelyet kívül, és belül is egy-egy kékes, ragyogó csík szegélyez. A belső kék csík sokkal vastagabb. A hasi úszók ragyogó zöldes színűek, tövüknél egy sötét folttal. Párzási időszakban a hímek színezete sokkal intenzívebb, testük felső része vöröses-barna, az alsó része pedig sötétebb, szinte fekete lesz. A nőstények kevésbé színesek, és úszóikon nem találhatóak meg a kékes csíkok. Ívás során a nőstények színe is megváltozik: fakó sárga színük lesz. Párzáskor mindkét nem szemén egy halvány csík fut keresztül. Mindkét nem képes hírtelen színváltozásokra, ami függ a kedvüktől, például sokkal sötétebbek lesznek, ha agresszívek. Többféle színváltozata is létezik, amelyeket a befogás helyéről neveztek el, és a hímek farokúszóin található csíkok alapján lehet megkülönböztetni őket: a Kuantan változatnál a csík fehér színű, a Cherating változatnál kék színű, míg a Nenasi változatnál a csík nem olyan vastag.

A természetben kisebb barlangokban, vagy levéltörmelék között szaporodik, átmeneti párokat alkotnak, ahol a hím gondozza és neveli az ivadékokat. A kifejlett hímek kis territóriumot alakítanak ki, amely középpontjában egy levelekből álló kis üreg található. Akváriumban ez lehet virágcserép, agyagcső, vagy valami hasonló tárgy is. A hím ide próbálja becsalogatni a nőstényt. Néhány hím habfészket is épít a barlangban. Párzás során a hím testével körülöleli a nőstényt, aki kiengedi az ikrákat, majd a hím megtermékenyíti azokat. Az ikrákat ezután a hím a barlang mennyezetére ragasztja. A sikeres párzást követően a nőstény elhagyja a barlangot, és a területet felügyeli, míg a hím az ikrákat gondozza. Az ikrák száma 10 és 30 között változhat. Az ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki, és további 4-6 nap múlva úsznak el az üregből. Először nagyon apró élő eleségre van szükségük, de hamarosan képesek megenni a frissen kelt sóféreglárvát is. Sűrűn beültetett akváriumban akár a szülőkkel együtt is felnevelhetjük őket, de célszerű inkább külön akváriumban tartani a kishalakat.