• Tudományos név: Parachromis managuensis
• Szinonímák: Cichlasoma managuense, Herichthys managuense, Heros managuensis, Nandopsis managuense
• Magyar név: Jaguársügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Közép-Amerika; Honduras, Nicaragua, Costa Rica
• Testhossz: 30-40 cm az akváriumban, de a természetben nem ritkán 60 cm
• Természetes élőhely: Közép-Amerika keleti partvidékén, az erősen iszapos és sötét vizekben, valamint a tiszta vizű patakokban és tavakban is megtalálható. Kedveli a melegebb vizeket, ahol gyakran alacsonyabb az oldott oxigén tartalom.
• Viselkedés: Területvédő és a szaporodási időszakban agresszívvé válik, sőt a nősténnyel szemben is agresszív lehet, ha az még nem áll készen a párzásra. Érdemes külön medencében tartani.
• Táplálkozás: Ragadozó, szinte kizárólag kisebb halakkal és gerinctelenekkel táplálkozik.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 400 liter
• Halnépesség: 600 literre 1 pár
• Dekoráció: Nagyobb kövekkel és gyökerekkel dekorálhatjuk a medencét, valamint építsünk sok búvóhelyet és barlangot a nőstények számára. Nagyon sokat ás a talajban, ezért apró szemű kavicsot, vagy folyami homokot tegyünk az akváriumba.
• Hőmérséklet: 25-30 °C
• pH: 7-8,7
• Keménység: 6-18 NK°
• Várható életkor: 15 év

Megjegyzés: Nevüket Nicaragua fővárosáról, Managua-ról kapták. Természetes élőhelyén kívül más országokban is találhatók betelepített halak pl. az USA-ban, Hawaii-on, a Fülöp-szigeteken és Szingapúrban. Tipikus közép-amerikai sügérek: gyönyörű színezetűek, de hatalmas akvárium szükséges a tartásukhoz, valamint a szűrésnek is kiválónak kell lennie. Alapszínük az ezüstöstől a világos kékes-zöldes színen át a világos lilás színig változhat. A fejen gyakran sárgás, vagy vöröses színezetű. Mintázata a jaguáréra emlékeztet: különböző méretű és alakú fekete foltok tarkítják. Ez a mintázat az úszókon is megtalálható. A fiatal halak mintázata más, mint a kifejlett példányoké. A fiatal halakon és a nőstényeken jó néhány sötét függőleges csík fut a háttól az oldaluk középső részéig. A nőstények oldalán gyakran egy szinte összefüggő fekete vízszintes vonal alakul ki. Ha tenyészteni is szeretnénk, akkor célszerű 5-6 fiatal példányt beszerezni belőlük, és megvárni, amíg párba állnak, majd a többi halat külön kell tenni.

A nőstények kisebbek és az úszóik lekerekített végűek, míg a hímek sokkal színpompásabbak és a hát- és farok alatti úszóik hegyes végűek. Az ívást elősegíti egy nagyobb vízcsere, és a hőmérséklet megemelése. Íváskor egy előre megtisztított tereptárgyra rakják a narancssárga színű ikrákat, majd ha a kishalak kikeltek, akkor átszállítják azokat egy talajba ásott gödörbe. Az ikrák 72 óra múlva kikelnek és további 4 nap múlva úsznak el. Kiváló szülők, egészen 6 hetes korukig védelmezik és gondját viselik a kishalaknak, ilyenkor más halakat nem viselnek el az akváriumukban. A kishalak 6 hetes korukra 1,5-2,5 cm nagyságúak lehetnek. Ilyenkor már célszerű elválasztani a kicsiket a szülőktől, mert ha újra ikrázik a pár, akkor megehetik a kishalakat, miközben az ikrákat védik. Egyes esetekben a szülők mindkét generációra vigyáznak, de ilyenkor gyakran az első generációs kishalak falják fel az új generációt. Az egyik nagy probléma a szaporodásukkal, hogy az ikrák száma elérheti a 3000-t is, és ennyi kishalat elég nehéz elszállásolni, ezért csak olyanok fogjanak a tenyésztésükbe, akik el is tudják helyezni az ivadékokat.