• Tudományos név: Otocinclus cocama
• Magyar név: Zebra szívóharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika, Peru; a Maranóon és az Ucayali folyók alsó folyása
• Testhossz: 3,5-4 cm
• Természetes élőhely: Tiszta vizekben a part menti sekélyebb részeknél, a sűrű növényzetben.
• Viselkedés: Félénk és visszahúzódó, a legjobb kis termetű pontylazacokkal, törpesügérekkel, vagy kisebb corydorasokkal tartani. Kisebb csapatban tartsuk.
• Táplálkozás: Mindenevő; apró élő eleségekkel, fagyasztott tápokkal, valamint növényi tartalmú tablettákkal jól tartható. Alkalmanként adhatunk neki uborkát vagy cukkinit. Kedveli az algákat.
• Szaporítás: Akváriumban még nagyon ritka
• Medence: Minimum 35 literes
• Halnépesség: 50 literre 5-6 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban tartsuk, érdemes néhány széles levelű vízinövényt is beültetni, valamint gyökerekkel és nagyobb kövekkel díszíthetjük a medencét. A megfelelő alganövekedés érdekében a világítás legyen erős.
• Hőmérséklet: 21-25 °C
• pH: 6-7,5
• Keménység: 2-12NK°
• Várható életkor: 5 év

Megjegyzés: Csak 2001 óta ismert az akvarisztikában ez az apró harcsa, és 2004-ben történt meg a rendszertani besorolása, sajnos azóta is elég ritkán lehet vele találkozni. Akváriumi tartása kicsit problémásabb, mint más Otocinclus fajoké, mert sokkal érzékenyebbek a vízminőségre. Testének alapszíne a kékes-fehértől a sárgásig változhat. A hal a szájánál és a fej felső részén sötétbarna színű, így a fejen egy jellegzetes „V” alakú világos minta rajzolódik ki. Minden halnak egyedi a mintázata, de általánosságban elmondható, hogy 4 sötétbarna vagy fekete függőleges sáv húzódik a hal testén: egy a hátúszó elejénél, egy a hátúszó végénél, egy a hátúszó és a farokúszó között, és az utolsó a farokúszó tövénél. Másik jellegzetessége, hogy a farokúszón egy „W” alakú minta található. Más Otocinclus-okkal ellentétben az oldalvonala a test teljes hosszán végigfut. A perui folyók gyors folyásúak, tiszta vizűek. Ezt akváriumban erős szűréssel és levegőztetéssel biztosíthatjuk halainknak, amik erre igényt tartanak.

A nemek megkülönböztetése fiatal korban nehéz, a felnőtt hímek ivarszervének a vége hegyes, de ezt nehéz megfigyelni a kis termetük miatt. A nőstények általában nagyobbak és a hasi részük teltebb.