• Tudományos név: Nannostomus unifasciatus
• Syinonímák: Poecilobrycon ocellatus (Eigenmann, 1909)
• Magyar név: Egycsíkos ceruzahal
• Csoport: Pontylazacok
• Származás: Dél-Amerika; az Amazonas medence felső folyásának nagy részén megtalálható: Brazília, Bolívia, Kolumbia, Venezuela és Guyana. Létezik betelepített állomány Trinidad és Tobagóban is.
• Testhossz: 3,5-4 cm
• Természetes élőhely: Lassú folyású, feketevizű folyókban, és mocsaras vidékeken él, amelyek jellemzően vízinövényekkel nagyon sűrű benőtt területek, valamint sok a víz alatti, bedőlt fatörzs, és levéltörmelék az aljzaton. Gyakran a folyók által elárasztott erdős területekre is kiúszik.
• Viselkedés: Nagyon békés csapathal, de kis mérete és félénk természete miatt nem kifejezetten társas akváriumba való. Nagyobb csapatban tartsuk őket, így megoszlik a hímek között az esetleges agresszió, és így a többi csapattag is bátrabban viselkedik. Általában a víz középső és felső rétegeiben mozognak, ezért talajlakó halakkal jól együtt tarthatóak.
• Táplálkozás: Mindenevő; A természetben apró gerincteleneket fogyaszt, de akváriumban elfogadja a száraz tápokat is, viszont fontos, hogy rendszeresen kapjanak kisméretű élő, és fagyasztott eleségeket is.
• Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.
• Medence: Minimum 50 literes
• Halnépesség: 70 literre 8-10 hal
• Dekoráció: Növényekkel dúsan beültetett akvárium, lehetőleg sötét színű talajjal. A vízfelszínen úszó növények segítségével tompítsuk a világítás erősségét, ami növeli a halak biztonságérzetét. Gyökerekkel, ágakkal, és száraz levelekkel dekorálhatjuk medencéjüket.
• Hőmérséklet: 23-28 °C
• pH: 4-7
• Keménység: 1-12 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: Az Egycsíkos ceruzahal elég közkedvelt az akvaristák között, köszönhetően a kis méretének, a szép színeinek, különleges úszásmódjának, és szívósságának. Hosszúkás teste, és a testén húzódó fekete, vízszintes csíkja egy grafitceruzára emlékeztet. A háti részük fakó, vagy zöldes-barna színű, ez alatt pedig egy arany csík húzódik a szájuktól, a szemen keresztül a farkúszóig. A hasuk fehér színű, a farok alatti úszó fekete, melynek a vége fehér, míg a többi úszó átlátszó. A legtöbb esetben a farkúszójukon egy sötét, ovális folt található. A ceruzahal nevet először az 1920-as években kezdték rá használni, később az összes Nannostomus-t ezzel a névvel illették. Kinézetében nagyon hasonlít rokonához a Nannostomus eques-hez, de könnyen megkülönböztethetjük őket a sokkal jobban definiált oldalcsíkjukról, és hogy nincsenek sötét foltok a pikkelyeiken. Mindkét faj ferdén úszik, ami egyedülálló a ceruzahalak között. Érdekesség, hogy a Nannostomus unifasciatus színezete nappal és éjszaka eltérő lehet. Éjszaka a fekete vízszintes csík a testükön több foltra szakadozik szét, amelyek a hátuktól a has irányába húzódnak. Ezt a viselkedést vak halakon is megfigyelték, ami azt mutatja, hogy ez egy automatikus reakció, és nem a halak által tudatosan előidézett.

A kifejlett hímek színezete sokkal intenzívebb, és általában karcsúbbak a nőstényeknél, valamint a farok alatti úszójuk is hosszabb. Sikeres akváriumi szaporodásukról nincs információ, habár az 1950-es években két beszámoló is született sikeres szaporításukról, de később mindkét esetben kiderült, hogy félreazonosították a fajt, és az egyik esetben a Nannostomus eques-t, míg a másik esetben a Nannostomus harrisoni-t sikerült szaporítani.