- Tudományos név: Monodactylus sebae
- Szinonímák: Psettias sebae, Psettus sebae
- Magyar név: Sötétúszójú holdhal
- Csoport: Brakkvizi halak
- Származás: Nyugat-Afrika, Kanári szigetek, Szenegáltól Angoláig.
- Testhossz: 25 cm, akváriumban általában kisebbre nő.
- Természetes élőhely: A folyótorkolatokban és a part menti mangrove mocsarakban élnek, de ritkán az édesvizű folyókba és lagúnákba is felúsznak.
- Viselkedés: Békés, aktív csapathal, de a kisebb halakat levadászhatják. Akváriumban gyakran félénk és ideges. A felnőtt halak kicsit agresszívek lehetnek fajtársaikkal szemben, ezért is kell kisebb csapatban tartani őket.
- Táplálkozás: Mindenevő; mindenféle élő és fagyasztott eleséget elfogad. Természetes élőhelyén nagy mennyiségű növényi eredetű táplálékot fogyaszt, ezért salátalevelet és más zöldségeket is adhatunk neki.
- Szaporítás: Akváriumban nagyon ritkán szaporodik
- Medence: Minimum 400 literes
- Halnépesség: 500 literre 5-6 hal
- Dekoráció: Aljzatnak korallhomok, vagy más kalciumban gazdag talaj megfelelő. Kövekkel és gyökerekkel díszíthetjük medencéjüket. Nagy úszóteret igényelnek.
- Hőmérséklet: 24-28 °C
- pH: 7,2-8,4
- Keménység: 8-12 NK°
- Várható életkor: 8-10 év
Megjegyzés: A Monodactylus sebae teste gyémánt alakú, a farok alatti úszója sokkal hosszabb, mint a Holdhalé (Monodactylus argenteus). Ezüstszínű testét két vékonyabb fekete, függőleges vonal díszíti a fejénél (az első a szemen keresztül, a második a kopoltyú mögött található), valamint egy vastag, függőleges sötét csík fut a hátúszó tetejétől a farok alatti úszó végéig. A Sötétúszójú holdhalat ne tartsuk édesvízben, mert csak rövid ideig viselik azt el. Ha az idősebb példányokat fokozatosan tengervízhez szoktatjuk, akkor sokkal szebb lesz a színezetük és a sós víz a közérzetükre is jó hatással lesz.
A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján nem lehetséges. Szaporításukról csak kevés információ áll rendelkezésre, a természetben a kifejlett halak felvándorolnak a folyókban, és az ikráikat az édesvízben szórják el, majd a kikelő kishalak lesodródnak a folyótorkolatokba. Akváriumban ezt nagyon nehéz leutánozni, annyi biztos, hogy a vizük sótartalmát meg kell emelni, egészen addig, amíg a tengervízhez hasonló nem lesz, vagy eleve tengervízben kell őket tartani. Ezután naponta kisebb vízcserékkel, friss édesvízzel kell pótolni a medence vizét, így a víz kevésbé lesz sós, ami néhány nap után beindítja a halak szaporodási kedvét. A nőstények a nyílt vízbe szórják az ikrákat, amit a hímek azonnal megtermékenyítenek. Az ikrák nagyon kicsik, számuk akár 10000 is lehet. A kikelő kishalakat nagyon nehéz felnevelni. Naponta kisebb vízcserékkel növelni kell a víz sótartalmát, így utánozva a természetes körülményeket.