• Tudományos név: Monocirrhus polyacanthus
• Szinonímák: Monocirrhus mimophyllus
• Magyar név: Levélhal
• Csoport: Egyéb halak
• Származás: Dél-Amerika; Brazília, Peru, Venezuela, Kolumbia, Bolívia
• Testhossz: 10 cm
• Természetes élőhely: Lassú folyású, sekély vizekben, ahol a fákról lehullott levelek összegyűlnek.
• Viselkedés: Célszerű őket külön a számukra berendezett akváriumban tartani, de közepes méretű algaevő harcsákkal és páncélosharcsákkal is együtt tarthatók.
• Táplálkozás: Ragadozó; csak az élő eleségeket fogadja el, fiatal korában a garnéla, a tubifex és a földigiliszta is megfelelő, de hosszú távon biztosítani kell az élő kishalakat számukra, mert természetes élőhelyükön is ezzel táplálkoznak.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 70 literes
• Halnépesség: 70 literre 1 pár
• Dekoráció: Vízfelszínen úszó növények, amelyek tompítják a világítást, továbbá más nagylevelű növények (pl. Echinodorus), amelyek növelik a halak biztonságérzetét. Gyökerekkel és ágakkal díszíthetjük az akváriumukat. A vízmozgás ne legyen erős.
• Hőmérséklet: 22-25 °C
• pH: 5-6,8
• Keménység: 1-10 NK°
• Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: A Levélhal, mint nevéből is sejthető, alakjában és mintázatában is egy száraz levélhez hasonlít, sőt képes színét is megváltoztatni, hogy környezetéhez jobban alkalmazkodjon. Alapvetően barnás-narancssárgás színű. Szemétől egy átlós sötét sáv fut a has irányába, valamint egy másik az oldalán a farok irányába, és egy harmadik a hátúszó felé. Szája nagy, és az alsó része meghosszabbodott, ami egy levél szárához hasonlít. Vadászat közben fejjel lefelé cserkészi be áldozatát, mintha csak egy levél úszna a vízáramlatban. Ezt apró átlátszó úszói segítségével képes megtenni. Hírtelen kiugró szája segítségével, amely ilyenkor egy csőre hasonlít, könnyedén beszippantja áldozatát. Ez olyan gyorsan történik, hogy szabad szemmel szinte alig lehet érzékelni. Képes lenyelni majdnem akkora halat is, mint a saját hossza. Nem kezdőknek való hal, mert kényes a vízminőségre és a táplálékokra.

A nemek megkülönböztetése nehéz, a nőstények kissé teltebbek, különösen, ha beikrásodnak. Szaporítása akváriumban is lehetséges, ehhez rendezzünk be egy medencét, amelybe ültessünk széles levelű vízinövényeket, és töltsük fel nagyon lágy (1-5 NK°), enyhén savas (pH 6-6,5) legalább 25 °C-os vízzel. A kiszemelt párt előtte tápláljuk bőségesen élő eleségekkel. Párzás alatt a hímek színezete felerősödik. A nőstény a kb. 300 ikrát általában egy levél fonákjára, vagy lapos kiálló kőre helyezi, ahol a hím megtermékenyíti azokat, majd vigyáz rájuk, és az úszóival legyezgeti őket a kelésig. A nőstényt ekkor el lehet távolítani. Az ikrák 3-4 nap alatt kelnek ki, ezután a hímet is ki lehet venni a medencéből. A kishalaknak frissen kelt sórákot adhatunk, amint felszívódik a szikzacskójuk. Mindenképp olyan eledelt adjunk nekik, ami a vízben lebeg, vagy úszik, mert a talajról nem eszik meg az eleséget. Később elevenszülő ivadékokkal etethetjük halainkat. A méretükhöz képest rendkívül falánkak, képesek annyi eleséget megenni naponta, mint a saját testsúlyuk. A gyorsabban növő halakat külön kell tenni, nehogy megegyék a kisebb társaikat.