Leírás: A természetben az Ékszerkalászhalnak legalább 30 színváltozata alakult ki, színezetük függ a befogás helytől, ezért ezeket a változatokat akváriumban sem szabad keverni, mert összeívhatnak és lerontják az adott színváltozat vérvonalát. Ezeknél a halaknál a tudományos nevük után oda szokták írni a befogási helyüket is, így egyértelműen lehet tudni, hogy honnan származnak az adott példányok. A hát-, farok alatti-, és farkúszóik sárgás, vagy vöröses színűek. Testükön egy jól látható kékes-fekete, vízszintes csík fut a szájuktól, a szemükön keresztül a farkuk irányába, amely néha nem folytonos. Szemeik viszonylag nagyok, és két hátúszójuk van. A két leggyakrabban előforduló színváltozata a normál színezetű, ahol a hal hasa arany, míg háta zöldes színű, és a testükön található vízszintes sáv fekete árnyalatú, az úszói pedig narancssárga, vagy vöröses színűek. A másik változat a Goyder folyóból származik, ahol a hal alapszíne arany-narancssárga, a pikkelyek néhol fehéres színűek, amitől szinte pöttyösnek tűnik a mintázatuk, a testükön szintén megtalálható a fekete sáv, de az úszóik vérvörösek, fekete szélekkel.

Mint sok más kalászhalnál, náluk is jellemző, hogy kifejlett példányokat ritkán lehet beszerezni belőlük, és csak a sokkal fakóbb, fiatal halak kaphatóak a kereskedésekben. A felnőtt színezetük kialakulásához megfelelő étrend és legalább 12 hónap kell, viszont cserébe rendkívül színes halakban gyönyörködhetünk. Kezdők számára is megfelelő választás lehet, mert sokféle vízparamétert elviselnek.

A kifejlett hímek nagyobbak és színesebbek a nőstényeknél, ezenkívül testfelépítésük is magasabb, valamint a hát-, és farok alatti úszóik is hosszabbak. A queenslandi Pascoe, Claudie és McIvor folyókban élő populációknál a magas testfelépítés nem alakutl ki, sokkal áramvonalasabb a testfelépítésük.

A természetben szinte folyamatosan ívnak, habár az aktivitásuk az esős időszak elején a legmagasabb, amikor több a táplálék. A szaporító medence legyen legalább 80 cm hosszú, amelyet töltsünk fel 27-29 °C hőmérsékletű, enyhén lúgos (pH 7,5) közepesen kemény vízzel. Szűrésnek elegendő egy levegővel működtetett szivacsszűrő. Az akváriumba helyezzünk néhány csomó finom levelű vízinövényt (pl. Jávai moha). Szaporítás előtt etessük a halainkat bőségesen élő eleségekkel, hogy jó kondícióban legyenek, így a nőstények szépen kikerekednek, a hímek pedig folyamatosan pózolnak majd egymásnak. Válasszuk a legtestesebb nőstényt, és a legszínesebb hímet, és helyezzük őket a szaporító medencébe. A kiválasztott pár több napon keresztül ikrázik, minden nap egy kis adag ikrát szórnak el a növények között. A nagyobb nőstények akár napi 50 aranyszínű ikrát is rakhatnak, a kisebb nőstényeknél ez 20-30 között változhat, és összességében 200-500 ikrát rakhatnak több nap alatt. Az ikrák ragadós szálak segítségével tapadnak rá a vízinövényekre. Habár a felnőtt halak ritkán eszik meg az ikrákat, célszerű ezeket külön akváriumba összegyűjteni, és ott keltetni. Az ikrák 7-12 nap múlva kelnek ki, ami hőmérsékletfüggő, és az ivadékok papucsállatkával, vagy hasonló kisméretű eleséggel etethetők, majd ha már kicsit nagyobbak, akkor adjunk nekik frissen kelt sórákot. A kishalak többnyire a vízfelszín közelében keresnek táplálékot, ezért csak olyan eleségeket adjunk, amelyek nem süllyednek le a talajra.

Felhasznált források:
http://www.seriouslyfish.com/species/melanotaenia-trifasciata/
http://www.fishbase.org/summary/Melanotaenia-trifasciata.html
http://fishesofaustralia.net.au/home/species/3048#moreinfo
http://animal-world.com/encyclo/fresh/Rainbowfish/BandedRainbowfish.php
Adrian R. Tappin - Rainbow fishes - Their care & keeping in captivity