• Tudományos név: Melanotaenia maccullochi
• Szinonímák: Nematocentris maccullochi
• Magyar név: Ausztráliai szivárványhal
• Csoport: Egyéb halak
• Származás: Ausztrália
• Testhossz: 7 cm
• Természetes élőhely: Észak Ausztráliától egészen Sydney-ig
• Viselkedés: Békés, társas medencékben is jól tarthatók
• Táplálkozás: Szívesen fogyasztanak minden élő és száraz eleséget
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 80 literes
• Halnépesség: 100 literre 5-6 hal
• Dekoráció: Szeretik a napfénytől megvilágított akváriumot, de szükséges, hogy megfelelő úszótér álljon rendelkezésükre
• Hőmérséklet: 22-28°C
• pH: 5,5 - 7,5
• Keménység: 8-18NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A kalászhalak közül az elsők között volt, amik hazánkba kerültek, és minden bizonnyal ezt a fajt sikerült Magyarországon először tenyészteni. Az utóbbi időkben sajnos egyre ritkábban juthatunk hozzá ehhez a fajhoz, sokkal jobban hódítanak a színesebb fajok. Testének alapszíne sárgásbarna, melyet határozatlan szegélyű hosszanti, barnás pikkelysorok díszítenek. Úszósugarai sárga alapon vörös színűek, vörös folttal a kopoltyúfedőn.

Aránylag hosszú medencét rendezzünk be az íváshoz, melyet friss, kristálytiszta vízzel töltünk fel. Minden 10 liter vízhez adjunk egy evőkanál, nem jódos konyhasót. A medence egyik végébe, a fény felőli oldalon helyezzünk el egy sűrű Myriophyllum bokrot, melyet kővel rögzíthetünk az akvárium talajához. Az ivarok megkülönböztetése könnyű. A kifejlett hímek, ha udvarolnak, szájuktól a homlokrészen, hátuk középvonalán keresztül fehér csíkot mutatnak, mely azonban az udvarlás után azonnal eltűnik. A kifejlett hímek első hátúszója hegyesen megnyúlt és lezárva ráfekszik a második hátúszóra. Mellvonaluknál a szájrésztől egészen az alsó úszóig vörös csík figyelhető meg. A kihelyezett csapatban a nőstények mindig túlsúlyban legyenek, három nőstény, két hím arányban.

10 literenként 1 csapott evőkanál jódmentes konyhasót kell adagolni a tenyészmedence vizéhez. Ügyelnünk kell a megfelelő, állandó szellőztetésre, mert nagyon oxigénigényesek. A nőstény mindig a reggeli órákban rakja le az ikrát, de több napon keresztül. Az ikra hosszú tapadószálon, mint kis karácsonyfadísz függ a növény finom szálú levelein. Nem ikrafalók. Jól kivehető a világos ikra elszíneződéséből a fejlődő embrió. Az első ikrarakás után 7-8 napra jelennek meg a vízszint közelében az úszó kis halak, és ott keresik eleségüket. Ekkor ajánlatos kifogni a tenyészállatokat, és a 20 cm-es vízszintet 10 cm-re leszállítani. Megfelelő apró Rotatoriával vagy más planktoneleséggel etetve gyorsan fejlődnek. Az ikrarakás első és az utolsó napja között, és így a kelésnél is, több mini egy hét a különbség. Ajánlatos a nagyobbakat időnként külön medencébe átrakni, hogy a kicsik is megfelelő mennyiségű apró élő eleséghez jussanak. Egy-egy nősténytől 100-150 utód nem ritkaság.