• Tudományos név: Megalodoras uranoscopus
• Szinonímák: Doras libertatis, Doras uranoscopus, Hoplodoras uranoscopus, Megalodoras irwini, Megalodoras libertatis, Csiga tövisharcsa
• Magyar név: Óriás, morgóharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika; Ecuador, Peru, Bolivia, Kolumbia, Brazília
• Testhossz: 70 cm
• Természetes élőhely: Az Amazonas-medence, lassú folyású vagy állóvizeiben, általában a víz alatti gyökerek közötti búvóhelyeken.
• Viselkedés: Békés harcsafajta,hasonló méretű halakkal jól tartható. Mivel testét erős páncélzat fedi, ezért akár agresszívebb sügérekkel is jól együtt tartható.
• Táplálkozás: Mindenevő, a természetben a talajban élő puhatestűekkel és a vízbe hulló gyümölcsökkel táplálkozik. Akváriumban nem válogatós mindent megeszik, nagyon kedveli a csigákat.
• Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik.
• Medence: Minimum 1500 literes
• Halnépesség: 1500 literre 2-3 hal
• Dekoráció: Gyengén megvilágított akvárium, gyökerekből és nagyobb kövekből búvóhelyek. Az akvárium világítását a sok vízinövény beültetésével is lehet tompítani. Aljzatnak válasszunk homokot, vagy apró szemű kavicsot, hogy az érzékeny bajszukat ne sértse fel.
• Hőmérséklet: 21-25 °C
• pH: 5,8-7,4
• Keménység: 1-25 NK°
• Várható életkor: 20 év

Megjegyzés: Ez a természetben hatalmasra megnövő harcsa, akváriumi körülmények között általában "kisebb" marad (45-50 cm), de mivel kisebb csapatban érzi jól magát, ezért csak óriási akváriumban ajánlott tartani őket. Minden dekorációs elemet úgy rögzítsünk, hogy azt a halak ne tudják elmozdítani, mert kárt tehetnek vele az akvárium üvegében. Az Óriás, morgóharcsa testét éles csontos lemezek és kiálló tüskék fedik, valamint a hát- és mellúszók fűrészes sugarai kiváló védelmet biztosítanak számukra szinte minden ragadozóval szemben. A testükön található sötét barna csontlemezek és világosabb zöldes-barna alapszínük segítségével könnyen beazonosíthatóak. Két pár bajuszuk van.

Ezek a harcsák is képesek hangokat kiadni, mégpedig kétféle képpen is: a mellúszójuk segítségével, amit behúznak a testük mellé és hozzádörzsölik ahhoz, vagy a fejük mögött található izom segítségével, aminek a másik vége hozzáér az úszóholyagjukhoz, így egy sokkal mélyebb hangot hoz létre.

A természetben vándorló életmódot folytat és általában valamilyen nagyobb klímaváltozás ösztönzi őket a szaporodásra, amit akváriumi körülmények között lehetetlen reprodukálni.