• Tudományos név: Limia vittata
• Szinonímák: Poecilia vittata (Guichenot, 1853), Limia cubensis (Poey, 1854), Limia pavonina (Poey, 1876), Szalagos limia
• Magyar név: Kubai limia
• Csoport: Elevenszülők
• Származás: Közép-Amerika; Kuba
• Testhossz: hím: 6-7 cm, nőstény: 10 cm
• Természetes élőhely: Kisebb tavak és patakok lakója, de előfordul a part menti félsós lagúnákban és mangrove mocsarakban is.
• Viselkedés: Békés csapathal, egy társas akváriumban hasonló igényű halakkal jól együtt tartható.
• Táplálkozás: Mindenevő; a természetben férgeket, ízeltlábúakat és rovarokat eszik, de növényi táplálékra (pl. alga) is szüksége van. Akváriumban a száraz tápokat is elfogadja.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 70 literes
• Halnépesség: 70 literre 1 hím és 2-3 nőstény
• Dekoráció: Legjobban egy növényes akváriumban érzi jól magát, de elegendő szabad térnek is rendelkezésre kell állni az úszáshoz. Vizükhöz adhatunk némi sót is: 1 teáskanál sót 5 literenként, vagy tarthatjuk őket brakkvízben is.
• Hőmérséklet: 24-28 °C
• pH: 7-8,2
• Keménység: 25-30 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: A Kubai limia teste a hátánál kékesszürke, az oldalán ezüstös színű, míg a hasi részen fehér. Oldalukon egy halványabb vízszintes csík húzódik, és szabálytalan alakú kékes-feketés foltok díszítik. A hímek hát-, és farkúszója sárgás színű, amelyen kékesfekete foltok látszanak. A nőstények úszói átlátszóak, valamint egy sárgás, vagy narancsos folt található a végbélnyílásuknál. Színeik egyre szebbek lesznek, ahogy öregszenek. A hímeknek ún. gonopodiuma van, ami a módosult farok alatti úszó, ezen kívül kisebb testűek és karcsúbbak, mint a nőstények. A nőstények szinte kétszer akkorák, mint a hímek. Ha nagyobb csapatban tarjuk őket, akkor a hímek között erősorrend alakul ki, és az alfahím lesz a legszínesebb, és a legnagyobb, a sárga színezet gyakran csak az alfahímen jelenik meg. Megfigyelések szerint a vadon élő halak nem annyira „színesek”, mint az akváriumi egyedek.

A Limia vittata szaporítása más elevenszülőkéhez hasonlóan elég könnyű. A hímek szaporodáskor hajtják a nőstényeket, de nem annyira, mint más elevenszülők hímjei. A Limiák könnyen összeívhatnak nem csak más Limiákkal, de akár Poeciliákkal is, ezért csak egyfajta elevenszülőt tartsunk egy akváriumban. A rendszeresen etetett szülők ritkábban eszik meg utódaikat, ezért akár bent is lehet hagyni őket a medencében. A nőstény 4-6 hét terhesség után 20-50 ivadéknak ad életet, de egy nagyobb nőstény akár 100 fölötti ivadékot is szülhet egyetlen alkalommal. Az ivadékok általában az alsó régiókban mozognak, míg a felnőtt halak a víz felső rétegében úsznak. A kishalaknak már a kezdetektől megvan a foltos mintázatuk, és elég nagyok ahhoz, hogy frissen kelt sórákot, vagy vágott tubifexet adjunk nekik. Ilyen táplálék mellett elég gyorsan nőnek.