- Tudományos név: Lamprichthys tanganicanus
- Szinonímák: Haplochilus tanganicanus, Mohanga tanganicana, Lamprichthys curtianalis
- Magyar név: Tanganyikai ikrázó fogasponty
- Csoport: Ikrázó fogaspontyok
- Származás: Kelet-Afrika; A Tanganyika-tóban, és az azt tápláló folyók torkolataiban őshonos.
- Testhossz: hím: 15 cm, nőstény: 12 cm
- Természetes élőhely: A Tanganyika-tó sziklás partjai mentén él, de előfordul távol a partoktól is.
- Viselkedés: Aktív csapathal, legjobb kisebb csapatban tartani. A domináns hím egy viszonylag nagy territóriumot alakít ki a kövek között. Tanganyika-tavi biotóp akváriumban jól tartható.
- Táplálkozás: Mindenevő; apró élő és fagyasztott eleségekkel etethetjük, de a legtöbb esetben elfogadják a jó minőségű száraz tápokat is.
- Szaporítás: Nehéz
- Medence: Minimum 120 literes
- Halnépesség: 190 literre 6 hal
- Dekoráció: Akváriumukat rendezzük be sok kővel, amelyekből alakítsunk ki barlangokat is, viszont ügyeljünk arra, hogy legyen elegendő úszóhelyük is.
- Hőmérséklet: 24-26 °C
- pH: 7,5-8,8
- Keménység: 10-25 NK°
- Várható életkor: 4-6 év
Megjegyzés: A Lamprichthys tanganicanus az egyetlen ikrázó fogasponty, amely a Tanganyika-tóban őshonos. A Tanganyikai ikrázó fogasponty teste hosszúkás, hátuk erősen ívelt. A hímek háta sötét zöldes-sárga, míg az oldaluk világosabb. Egész testükön ragyogó kék pöttyök találhatóak. Az úszóik sárgák, számos fénylő sárga pöttyel tarkítva, de a farokúszón kék pöttyök is találhatóak. A nőstények kevésbé színesek, testük ezüstös-kék pöttyökkel tarkított. Létezik egy olyan színváltozat is, amelynél a sárga szín helyett a vörös dominál. A hímek nagyon látványos dominanciaharcot vívnak egymással: egymás körül kőröznek, közben rázzák az úszóikat, de nem csipkedik egymást, és maradandó sérülést sem okoznak a másiknak. A nőstények viszont keményebben harcolnak egymással, ezért célszerű legalább 4 nőstényt társítani 2 hímhez. Más ikrázó fogaspontyoktól eltérően nem egy rövid életű, ideiglenes vizekben élő hal, hanem az egyik legnagyobb édesvizű tóban, a Tanganyika-tóban élő fogasponty.
A kifejlett hímek nagyobbak, és színesebbek a nőstényeknél. Azoknál a halaknál, amelyek még nem ivarérettek, a farok alatti úszó formája alapján lehet megkülönböztetni a nemeket: a hímeknek hosszú, paralelogramma alakú, míg a nőstényeké rövidebb, és háromszög alakú. Szaporításukhoz egy nagyobb medence szükséges, amelyet rendezzünk be sok kővel. Maga az ívás viszonylag lassú folyamat, a hímek násztáncot járnak a nőstényeknek, majd a halak a megtermékenyített ikrákat a kövek közötti repedésekbe rakják. Célszerű ezeket a köveket kivenni az ívás után, mert a szülők megeszik az ikrákat, és külön nevelő akváriumban keltetni az azokat. A 2,5 mm átmérőjű ikrák száma elérheti a 100-at, és 11-14 nap alatt kelnek ki. A kikelt ivadékokat apró élő eleségekkel, és poreleséggel etethetjük. A kishalak lassan fejlődnek.