• Tudományos név: Laetacara dorsigera
• Szinonímák: : Aequidens dorsiger, Aequidens dorsigera, Astronotus dorsigera, Parvacara dorsigera, Acara dorsiger
• Magyar név: Bíbortorkú akara
• Csoport: Sügérek
• Származás: Dél-Amerika; Bolívia, Brazília, Paraguay és Argentína
• Testhossz: 6-7 cm
• Természetes élohely: A Rio Madeira felső szakaszán, és a Rio Paraguay egész területén, valamint ezek kisebb-nagyobb mellékfolyóiban él, többnyire a sekélyebb részeken, az aljzaton található lehullott levelek, és ágak között.
• Viselkedés: Békés hal, kistestű pontylazacokkal, és harcsákkal jól együtt tartható. Szaporodáskor területvédő.
• Táplálkozás: Mindenevő; A természetben algával, mindenféle szerves törmelékkel, rovarokkal, ízeltlábúakkal, és azok lárváival táplálkozik. Akváriumban nem válogatós, mindenféle élő és fagyasztott eleséget megeszik, és a száraz tápokat is elfogadja.
• Szaporítás: Elég nehéz
• Medence: Minimum 60 literes.
• Halnépesség: 60 literre 1 pár
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, amelyet kövekkel és gyökerekkel úgy rendezzünk be, hogy búvóhelyet biztosítsanak a halaknak. Néhány laposabb követ is helyezzünk be, ami ikrázó helyként szolgálhat számukra.
• Homérséklet: 20-28 °C
• pH: 5-7
• Keménység: 2-15 NK°
• Várható életkor: 3-8 év

Megjegyzés: A Bíbortorkú akara teste ovális alakú, oldalról lapított. Más kistestű Laetacara-hoz képest teste inkább tömzsi és a feje lekerekített. Az oldalukon található csík a szem hátuljától a test közepéig tart, míg a test hátsó részén a faroktőig legalább 5 széles, függőleges sáv húzódik. A szemek között legtöbbször egy jól látható, világos csík húzódik, valamint a hátúszón egy sötét folt látszik, amelyet kék, vagy fehér pöttyök szegélyeznek. Mivel sokféle vízparaméterhez képes alkalmazkodni, és elég szívós hal, ezért kezdők számára is ajánlható sügér.

A nemek megkülönböztetése nem mindig egyszerű, a hímek kissé nagyobbra nőnek, és a hasi úszójuk hosszabb, mint a nőstényeké. A nőstényeknek viszont sokkal nagyobb a folt a hátúszó tövénél, valamint testesebbek és a hasi részen is teltebbek a hímeknél. A nőstényeknél a vörös hasi rész is sokkal intenzívebb színű. Etessük őket élő, és fagyasztott eleségekkel, valamint emeljük meg e víz hőmérsékletét néhány fokkal 27-28 °C-ra, amivel serkenthetjük az ikrázási kedvüket. A Laetacara dorsigera párválasztó sügér, és ha egy nagyobb csoportból magától kiválik egy pár, akkor csak nagyon ritkán cserélnek partnert. A Bíbortorkú akara általában a talajra, vagy valamilyen tereptárgyra ikrázik, és az ikrákra mindkét szülő vigyáz. Ívás során a nőstény gyönyörű fekete és vörös színekben pompázik. Az ikrák száma 200 és 300 között lehet, és ezek 40-60 óra múlva kelnek ki, ami hőmérsékletfüggő. A szülők sokszor a szájukkal lecsipegetik az ikrahéjat a kikelő kishalakról, és egy a talajban előre kiásott gödörbe hordják át őket. További 10 nap után a kishalak elúsznak, de ezalatt az időszak alatt a szülők többször is átköltöztethetik a kicsiket másik helyre. A frissen elúszott kishalak nagyon aprók, ezért első eleségnek apró papucsállatkákat, vagy poreleséget adjunk nekik, majd ha már nagyobbak, akkor a frissen kelt sórák megfelelő táplálék lehet a kishalaknak. A szülők akár 2,5 hónapig is gondozhatják a kicsiket. Mivel az ivadékok érzékenyek a vízminőség változásokra, ezért csak kisebb adagokban cseréljük a vizüket. Szexuális érettségüket 4 hónapos korukra érik el.