• Tudományos név: Knodus borki
• Szinonímák: -
• Magyar név: Kék perulazac
• Csoport: Pontylazacok
• Származás: Dél-Amerika; Peru (Iquitos kérnyéke), Kolumbia, Brazília
• Testhossz: 5 cm
• Természetes élőhely: Folyók, és kisebb patakok
• Viselkedés: Alapvetően békés, aktív csapathal, érdemes biotóp akváriumban tartani, olyan halakkal, amelyeknek hasonlóak az igényeik. A hosszabb úszójú halaknak néha megcsipkedi az úszóit.
• Táplálkozás: Mindenevő; Apró élő és fagyasztott eleségek, valamint száraz tápok. Időnként adjunk neki növényi eredetű táplálékot is. (pl. spirulina)
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 90 literes
• Halnépesség: 120 literre 6-8 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, és sötét színű talaj. Használjunk vízfelszínen úszó növényeket, amelyek tompítják a világítást. Tehetünk a vizükbe tőzegkivonatot is, ami kicsit megszínezi azt.
• Hőmérséklet: 22-26°C
• pH: 5,5-7
• Keménység: 5-12 NK°
• Várható életkor: 3-4 év

Megjegyzés: A Knodus borki a német akvaristáról Dieter Bork-ról kapta a nevét. A Magyarországon kapható Ibolyalazac-ról (Boehlkea fredcochui) 2008-ban kiderült, hogy eddig félreazonosították, és amit eddig Ibolyalazacnak hittek az valójában a Knodus borki, ami addig ismeretlen volt a tudomány számára. Megkülönböztetésük elég nehéz, a Boehlkea fredcochui oldalán egy vízszintes sötét csík található, ami a kopoltyúfedőtől a farok tövéig húzódik. Ez a csík a Knodus borki-n nagyon halvány és csak a hátúszó vonalától látszik, de a farok középső sugarait is halványan megszínezi. A Boehlkea fredcochui hátúszójának tetején egy fehér folt is található. További különbség még a két pontylazac között, hogy a Knodus borki-nak 3-4 kúp alakú foga van, míg a Boehlkea fredcochui-nak 11-21. Úszói színtelenek, háta barnásszürke.

A kifejlett nőstények hasi része teltebb, a hímek színezete kicsit intenzívebb és a farok alatti úszójuk íváskor gyakran vöröses színűvé válik. Tenyésztésükhöz egy 15 literes, aljzat nélküli külön akvárium szükséges, amelyet lágy, savas állott vízzel töltsünk föl. A nőstény az ikrákat széles levelű vízinövények leveleinek a fonákjára helyezi, ezért tegyünk be a medencébe pl. cserépbe ültetett Amazonasi kardfüvet. Mielőtt kitesszük a tenyészpárt a külön medencébe, etessük őket nagy tápértékű élő és fagyasztott eleségekkel. Néhány nap múlva helyezzük ki a párt az ívató medencébe az esti órákban. A kiválasztott pár általában a következő nap hajnalban ikrázik. A szülőket ikrázás után távolítsuk el, mert ikrafalók. Az ikrák csak lágy vízben kelnek ki és a kikelt halak nagyon aprók, ezért etessük őket papucsállatkákkal.