• Tudományos név: Iriatherina werneri
• Magyar név: Ostoros szivárványhal, Werneri kalászhal
• Csoport: Kalászhalak
• Származás: Ázsia; Indonézia, Papua Új-Guinea, Ausztrália.
• Testhossz: hím 5 cm, nőstény 3,5 cm
• Természetes élőhely: Növényekkel dúsan benőtt, tiszta vizű, lassú folyású folyókban, vagy állóvizekben, mocsarakban
• Viselkedés: Békés csapathal, de nem társas akváriumba való hal, mert hosszú úszóit a többi hal megcsípkedheti.
• Táplálkozás: Mindenevő, apró élő és fagyasztott eleségeket adhatunk nekik, de megeszik a száraz tápokat is.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 60 literes
• Halnépesség: 80 literre 6-7 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, amelyben a vízmozgás ne legyen túl erős, ezenkívül legyen hely az úszáshoz is. Aljzatnak használjunk apró szemű kavicsot vagy homokot.
• Hőmérséklet: 24-30°C
• pH: 5,5-7,5
• Keménység: 5-12 NK°
• Várható életkor: 3-5 év

Megjegyzés: Érzékeny halak, nem árt odafigyelni a vízminőségre, pH értékre, és vizük se legyen alulszűrt. Kezdőknek ugyan nem szokták ajánlani, de némi ismerettel rendelkező akvaristák már belevághatnak tartásába. Társíthatjuk pontylazacokkal, razbórákkal, páncélos-, és algaevő harcsákkal, és minden más békés, úszókat nem csipkedő hallal (pl. törpe gurámi, ramirézi törpesügér, törpe elevenszülő fogaspontyok). Testük alapszíne ezüstös, a hátukon kékes, míg a hasukon narancssárga csillogással. A felnőtt halak testén függőleges sötét csíkok láthatóak. Két hátúszójuk van, az elsőnek legyező formája van, melynek színe többféle színből áll össze: vörös, sárga, narancs, fekete. A második hátúszó fekete vagy sárga színű. A farokúszó kék, vagy színtelen és a szélein vörös színű. A nőstények sárgás-ezüstös színűek, úszóik átlátszóak. A halak színe függ származási helyüktől is. A fiatal pédányok és a stresszes halak színe meg sem közelíti a kifejlett egyedek színét.

A nemek megkülönböztetése könnyű: a hímek nagyobbak, színesebbek és a hát-, farok- és farok alatti úszójuk első sugarai hosszúra nőnek. Tenyésztése nem olyan egyszerű, de nem is lehetetlen. Ívás előtt etessük halainkat jó minőségű apró élő eleségekkel. Amikor a nőstények hasa megtelik ikrával, szemmel láthatóan kikerekedik, a hímek pedig kifeszítik úszóikat és a rivális hímeknek és a nőstényeknek mutogatják magukat. Ez jó jel, ekkor egy kis medencébe tegyük ki a kiszemelt párt, amibe lágy, enyhén savas vizet tegyünk, és béleljük ki a medencét Jávai mohával. Célszerű a legszebb hímet és a legnagyobb hasú nőstényt kiválasztani. A násztáncuk nagyon érdekes: a hím a nőstény körül táncol és fel-le mozgatja az úszóit. Az ikrákat a finom levelű növények közé szórják. Ikrázás után távolítsuk el a tenyészpárt, mert ikrafalók. Az ikrák 8-12 nap múlva kelnek ki, az ivadékok nagyon aprók és a vízfelszín közelében úsznak. Kelés után adjunk nekik papucsállatkákat, majd 7-10 nap múlva, ha már kicsit nagyobbra nőttek adhatunk nekik frissen kelt sórákot. Ha eddig eljutunk, akkor mr könnyen felnevelhetőek a kishalak.