• Tudományos név: Iodotropheus sprengerae
• Szinonímák: Iodochromis sprengerae
• Magyar név: Levendulasügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Afrika; Malawi tó
• Testhossz: 7,5-10 cm
• Természetes élőhely: A tó déli részén a Boadzulu, Chinyankwazi és Chinyamwezi szigetek környékén a sekély part menti köves részeken.
• Viselkedés: Az egyik legkevésbé agresszív Mbuna. A hímek területvédők egymással szemben, de nagyobb medencében több hím is együtt tartható. Más békés malawi tavi halakkal jól együtt tartható megfelelő méretű medence és kellő búvóhely esetén.
• Táplálkozás: Mindenevő, elfogadja az élő és fagyasztott eleségeket, valamint a száraz tápokat is, de a növényi eredetű táplálékoknak kell kitennie az étrendjének nagyobb részét. (spirulina, forrázott spenót)
• Szaporítás: Könnyű
• Medence: Minimum 150 liter
• Halnépesség: 150 literre 1 hím és 3-4 nőstény
• Dekoráció: Homokos aljzat és sok szikla, amelyekből alakítsunk ki búvóhelyeket és barlangokat. Néhány laposabb kő. Növények nem feltétlenül kellenek, esetleg néhány tő Anubias. A rendszeres, részleges vízcserék elengedhetetlenek.
• Hőmérséklet: 25-29 °C
• pH: 7,5-8,8
• Keménység: 10-25 NK°
  
• Várható életkor: 10 év

Megjegyzés: A levendulasügér kezdők számára is ajánlott, jó kezdőhal lehet a Malawi sügérekkel ismerkedőknek. Neve a görög iodes szóra vezethető vissza, ami vasrozsdát jelent, ez színezetén is jól látszik. Kerek fejük barnás színű, a hímek oldala kékes-lilás, a nőstények fakóbbak. Létezik egy vörös színváltozata is. Színezete nagyon hasonlít a Labidochromis vellicans-hoz, megkülönböztetni a fejforma alapján lehet őket, mert a levendulasügér lekerekített fejformájú, míg a másik feje előreálló. A természetben alsóbbrendű rákocskákkal táplálkozik, akváriumban lehetőleg plankton és fehér szúnyoglárva képezze a táplálékának fő hányadát, hogy igazán színpompás és egészséges legyen.

Első ránézésre mindkét nem hasonlóan néz ki, de a hímeknek általában több ikrafoltjuk van a meghosszabbodott farok alatti úszójukon, valamint kicsit nagyobbak és a színezetük is élénkebb. A 4 cm-es példányok már szexuálisan érettek, ezért kezdők számára is könnyen tenyészthető halak lehetnek. A hímek territóriumokat alakítanak ki, általában úgy, hogy legyen a terület központjában valamilyen jó ikrázó hely (pl. lapos kő). A párzást megelőzően a hímek az elúszó nőstényeknek pózolnak és a színeik is sokkal élénkebbek ilyenkor. Ha a nőstény érdeklődést mutat, akkor az ikrákat a kiszemelt lapos kőre rakja és azonnal a szájába is veszi őket. Ezután a hím az ikrafoltjai segítségével juttatja a spermát a nőstény szájába, ahogy a nőstény megpróbálja bekapdosni azokat is. Ezután a nőstény újabb ikrákat rak, majd a folyamat folytatódik. Az ikrák száma elérheti a 60-at is. Ezután a nőstény 3 hétig tartja a szájában az ikrákat, majd ezután kiengedi a már kikelt kishalakat. Ezalatt az időszak alatt a nőstény Levendulasügér nem eszik, és jól lehet látni, hogy a szája tele van. Ha megijed, akkor kiköpheti a kishalakat, vagy meg is eheti azokat. Miután kiengedte a kishalakat, adjunk nekik sórákot és összetört spirulina tablettát. A kicsik gyorsan nőnek és néhány hónapon belül ivaréretté válnak.