• Tudományos név: Archocentrus multispinosus
• Szinonímák: Heros multispinosus, Herotilapia multispinosa
• Magyar név: Szivárványsügér
• Csoport: Sügérek
• Származás: Közép-Amerika, Costa Rica-tól Hondurasig, Nicaragua
• Testhossz: Hím:11-12 cm, Nőstény: 9 cm
• Természetes élőhely: Mangrovemocsarakban, iszapos aljú, melegvízű tavakban ill. az ezeket összekötő csatornákban él.
• Viselkedés: Békés természetű, területvédő sügér, csak ívás idején agresszív. A hímek nem viselik el más hímek jelenlétét a túl kicsi akváriumban, különösen szaporodáskor. Bizonyos nagyobb testű elevenszülőkkel és pontylayacokkal is tartható.
• Táplálkozás: A természetben elsősorban fonalas zöldmoszatot eszik, az iszapot rostálja át növényi rostok után kutatva, de akváriumban mindenevők, növényi alapanyagot tartalmazó lemezes sügértáppal, vörös szúnyoglárvával, Daphnia, Artemia rákokkal etethetők.
• Szaporítás: Elég könnyű
• Medence: Minimum 100 literes
• Halnépesség: 100 literre 1 pár;
• Dekoráció: Finomszemű aljzat, gyökerek, növényekkel sűrűn beültetett akvárium.
• Hőmérséklet: 21-36°C
• pH: 7-8
• Keménység: 9-20 NK°
• Várható életkor: 8 év

Megjegyzés: A test arany-narancssárga, irizáló színárnyalatokkal, amelyek a hal hangulatától és közérzetétől függően nagyon gyorsan változnak. Farok alatti úszójának és hasúszójának peremei gyönyörű égszínkékek, írisze aranysárgától élénk narancsig változhat. Oldalukon a kopoltyúfedőtől egészen a farokúszó tövéig sötét, széles, szabálytalan peremű sáv húzódik végig, amely a farok felé szakadozottá, nagyobb foltok sorává válhat. Jó körülmények között 8 évig is elélhet. A szivárványsügérnek háromhegyű fogai vannak, amelyekkel könnyedén csipegeti a fonalas zöldmoszatot a természetes környezetében. Ezeknek a fogaknak köszönhető, hogy külön fajba sorolták őket, így a Herotilapia fajba csak ők találhatóak. Érdekesség, hogy Magyarországon vad állománya él a hévízi melegvizű termáltóban, ahol rajta kívül különböző elevenszülő fogaspontyok is jelen vannak (pl. szúnyogirtó fogasponty).

A hímek hát és farok alatti úszói, hegyesek, megnyúltak, színeik élénkebbek, testük nagyobb a nőstényeknél. A sügéreknél megszokott módon párválasztó, szaporítása nem bonyolult. Ívás előtt mind a hím mind a nőstény elsötétednek, szinte feketévé válnak. A kifejlett és rákokkal jól feltáplált pár 600-1000 darab enyhén ovális, rózsaszínes ikrát rak a megtisztított lapos kőre, vagy cserépbe, amelyet közösen védelmeznek a többi haltól. Az ikrákat az úszóikkal legyezik, hogy jó oxigénellátást biztosítsanak számukra. Az ikrák kb. 2-3 nap múlva kelnek ki, ekkor a szülők az ivadékokat áthordják a medence egy védett részén az aljzatban kialakított mélyedésbe. Miután a kishalak elúsztak, megkezdhetjük az etetésüket artemiával, cyclops naupilus-szal, és kb. 1 hét múlva már a finommá őrölt lemezes eledelt is elfogadják.