Leírás:

Noha már több éve lehetett kapni ezeket a rákokat az akvarisztikai üzletekben, tudományos leírásuk csak 2015-ben történt meg, ugyanis megnehezítette a kutatók munkáját, hogy a származási helyüket nem tudták pontosan beazonosítani, többnyire csak annyit lehetett tudni róluk, hogy Celebeszről, vagy Jáváról származnak. Végül kiderült, hogy ezek a színes rákok, amelyeket színezetük miatt vámpírrákokként hívtak Jáva szigetének középső részéről származnak. Tudományos nevüket a német Dennerle akvarisztikai cégről kapták, akik támogatták a faj egyik leíróját, Christian Lukhaup-ot a jávai kutatómunkája során.

A páncéljuk szögletes, kissé szélesebb, mint hosszabb. Felnőtt színezetük a lilától a lilás-barnáig változhat a páncéljuk és a sétálólábaik elülső részén, a hátsó részeken pedig a páncéljuk sárgás-fehér. A mellkas szürkés-fehér, a fiatalabb példányoknál apró szürke pöttyökkel tarkított, míg az idősebb példányoknál fakó lila pöttyökkel. A has sötétszürke, vagy lilás-szürke, apró pöttyökkel tarkított. A szemeik ragyogó sárga színűek. Bár a tipikus színezet ezeknél a rákoknál a fent leírt, egyes példányok páncélja szinte teljesen krémszínű, és csak a páncél eleje lilás árnyalatú. A fiatal rákok páncélja többnyire barnás-lila színű, az elülső részeken sárga, vagy barnás foltokkal tarkított, a rikító lila színezet többnyire csak a felnőtt egyedeknél megfigyelhető.

Fontos, hogy ezek a rákok nem vízben élnek, hanem inkább a szárazföldön, viszont szükségük van vízre a vedlésükhöz. Ezért célszerű őket terráriumban tartani akvárium helyett, amelyben kialakítunk számukra egy sekély medencét is, annyi vízzel, ami ellepi őket. Egy nagyobb 50x50 cm alapterületű terráriumban több rákot is nyugodtan tarthatunk. Természetes élőhelyükön néha lyukakat ásnak a laza talajba, gyakran egy kisebb vízfolyás közelében. Éjszaka aktívak, általában alkonyatkor, vagy hajnalban esznek, ilyenkor adhatunk nekik tücsköt, vagy földigilisztát is, amelyeket előszeretettel levadásznak. Manapság elég gyakran lehet velük találkozni az üzletekben, nagy az érdeklődés irántuk. Ez nagyban veszélyezteti a vadon élő populációt, mert eredeti élőhelyükön a túlgyűjtés, és a korlátozott elterjedési terület miatt már most is csökkent a számuk.

A nemek megkülönböztetése, más rákokhoz hasonlóan a haspáncéljuk alapján lehetséges: a nőstényeknek sokkal szélesebb, míg a hímeké keskeny. Ezen kívül a hímeknek nagyobb ollóik vannak.

Ivarérettségüket kb. 6-8 hónapos korukra érik el. A nőstények kb. 6 havonta bepetésednek, a petéket a hasukon hordják a kelésig, majd ezekből 50-60 kisrákot engednek el a vízben. A kisrákokat szüleikhez hasonlóan párás környezetben kell tartani, ezek többnyire a sekély víz szélén tartózkodnak a szárazföldön.

Felhasznált források:
https://lkcnhm.nus.edu.sg/nus/images/data/raffles_bulletin_of_zoology/vol63/63rbz003-013.pdf
http://www.practicalfishkeeping.co.uk/features/articles/vampire-crab-geosesarma-sp
https://en.wikipedia.org/wiki/Geosesarma_dennerle
http://www.practicalfishkeeping.co.uk/news2015/Vampire%20crabs%20named%20after%20aquatic%20companies
http://www.tropical-hobbies.com/paludarium-creatures---crabs-2
http://www.livescience.com/50183-vampire-crabs-origins-java.html