• Tudományos név: Garra rufa
• Szinonímák: Discognathus rufus (Heckel, 1843), Discognathus obtusus (Heckel, 1843), Garra rufa obtusa (Heckel, 1843), Discognathus crenulatus (Heckel, 1843), Garra rufa crenulata (Heckel, 1843), Garra rufa gymnothorax (Berg, 1949)
• Magyar név: Édesvízi doktorhal
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; Törökország, Szíria, Jordánia, Izrael, Irak, Irán
• Testhossz: 10-12 cm
• Természetes élőhely: Különféle élőhelyeken is megtalálható, a gyors folyású folyóktól kezdve a nagyobb tavakon át a meleg vizű forrásokig. Többnyire a talaj közelében, a kövek és növények között tartózkodik.
• Viselkedés: Viszonylag békés hal. Kisebb csapatban tartsuk, mert ha csak egyedül van, akkor sokkal agresszívebben viselkedik hasonló formájú halakkal.
• Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén algát eszik, de nem kizárólag növényevő. Akváriumban elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is, valamint nagyobb mennyiségű növényi eledelre is szüksége van (spirulina, uborka).
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 150 literes
• Halnépesség: 200 literre 6-8 hal
• Dekoráció: Építsünk számukra egy gyors folyású folyót imitáló akváriumot, homokos-aprókavicsos talajjal, néhány nagyobb kővel. A víz legyen oxigénben gazdag, és tiszta. A vízmozgás lehet erős, akár az akvárium térfogatának óránként a 10-szerese! Az erős megvilágítás serkenti az alganövekedést, amit a halak előszeretettel legelnek.
• Hőmérséklet: 15-28 °C
• pH: 6-8
• Keménység: 1-15 NK°
• Várható életkor: 8-10 év

Megjegyzés: Az Édesvízi doktorhal teste hosszúkás, színe egyedenként eltérő lehet, de alapvetően sötétebb barna színű, amelyen a kopoltyúfedő mögött, és a farok tövénél egy-egy sötét, vagy kékesen irizáló folt található. Ezek a foltok a fiatal halaknál sokkal jobban megfigyelhetőek. Szájuk alsó fele tapadókoronggá alakult át, amely segítségével az erős áramlásban tudják magukat a tereptárgyakhoz szívni, míg szájuk felső része megvastagodott, amivel az algákat, és más eleségeket kaparnak le a kövekről. Színezetük nem túl megnyerő, de táplálkozásuknak köszönhetően kedvelt akváriumi halnak számítanak.

Törökországban (Kangal város közelében) az Édesvízi doktorhalak meleg vizű forrásokban élnek, ahol a víz hőmérséklete elérheti a 37°C-ot is. Itt a helyi lakosok már évszázadok óta kihasználják a halak különleges táplálkozási szokásait, mivel ezekben a meleg vizekben kevés az eledel a halak számára, ezért a doktorhalak az elhalt emberi bőrt eszegetik le a fürdőzők testéről. Mivel a halaknak nincsenek fogaik, ezért nem jelentenek veszélyt az emberekre, ehelyett vastag szájukkal csipkedik le az elhalt bőrt, ami egyáltalán nem fájdalmas. Az ekcémás, vagy pikkelysömörös bőrbetegségben szenvedők elmondásai alapján betegségük tünetei javultak, vagy teljesen el is múltak az Édesvízi doktorhalak beavatkozásának köszönhetően. Kutatások kimutatták, hogy a halak nyálában található diathanol enzim segíti a bőr regenerálódását. Sajnálatos módon a halak ezen képességei okán nagy érdeklődés mutatkozik irántuk, és a túlhalászás miatt Törökországban már védettnek számítanak.

Az ivarérett hímek karcsúbbak a nőstényeknél, valamint a fejükön, és a szájuk környékén szemmel látható fehér színű dudorokat, úgynevezett nászkiütéseket növesztenek. Egyes országokban nagy mennyiségben tenyésztik, de nem tisztázott, hogy természetes úton, vagy pedig hormonok segítségével. A vadon élő halak általában április és november között folyamatosan ívnak, az ikrákat a kövek között szórják el, és a szülők egyáltalán nem gondoskodnak az ikrákról, vagy az ivadékokról. A halak 8 hónapos korukra érik el ivarérettségüket.