• Tudományos név: Etroplus suratensis
• Szinonímák: Chaetodon suratensis
• Magyar név: Gyöngyházas indiai tarkasügér
• Csoport: Brakkvizi halak
• Származás: Ázsia; India és Sri Lanka
• Testhossz: 45 cm, de akváriumban legtöbbször 30 cm
• Természetes élőhely: A part menti vizekben, általában folyótorkolatokban, lagúnákban. Előfordulnak édesvízben is, az év bizonyos időszakában.
• Viselkedés: Békés sügér, de méreteivel a kisebb halakat így is megfélemlítheti. Csapathal, ezért legalább 6 példányt tartsunk belőlük, amihez nagy medence szükséges. Más békés brakkvízi halakkal együtt tartható.
• Táplálkozás: Mindenevő; A természetben fonalas algákat, és rovarokat esznek. Akváriumban sem túlságosan válogatósak, az élő és fagyasztott eleségek mellett elfogadják a száraz tápokat is, de szükségük van némi növényi eledelre is.
• Szaporítás: Nehéz.
• Medence: Minimum 450 literes.
• Halnépesség: 1000 literre 6 hal
• Dekoráció: Gyökerekből és nagyobb kövekből építsünk búvóhelyeket számukra. Használhatunk élő növényeket is az akváriumban, de nem sok vízinövény viseli el a brakkvizet hosszú távon, valamint a halak is elcsipegetik őket.
• Hőmérséklet: 22-26 °C
• pH: 7-9
• Keménység: 12-30 NK°
• Várható életkor: 5-8 év
• Sótartalom: 10g só/10 liter

Megjegyzés: A Gyöngyházas indiai tarkasügér teste olíva zöld, vagy zöldes barna, amelyen 6-8 függőleges, nem mindig egybefüggő halvány sáv húzódik. Minden pikkelyen egy aranyszínű pötty található. A farok alatti úszón néha kékes csillogás látszik. Íváskor színezetük felerősödik, és sokkal lenyűgözőbb lesz. A fiatal halak színezete különbözik szüleikétől: testükön csak 1 függőleges sáv húzódik a test középső részén, majd ez is eltűnik és néhány hétig teljesen ezüstszínűek. Ezután kezdik felvenni szüleik színezetét. A Gyöngyházas indiai tarkasügérek tisztán édesvízben is elélnek, de sokkal fogékonyabbak ilyen körülmények között a betegségekre, és színezetüket is gyakran elvesztik. Indiában kedvelt étkezési halkén tartják számon.

A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján szinte lehetetlen, szaporodáskor esetleg megfigyelhető, mert a hímek ivarszerve csúcsos végű. A szaporodásukat serkenthetjük, ha kicsit megemeljük vizük hőmérsékletét és a sótartalmát. Célszerű egy kisebb csapatot beszerezni belőlük, hogy biztosan kialakuljon egy összeillő pár. Ha kialakult a pár, akkor őket külön akváriumban szaporítsuk. A kivált pár ikrázás előtt megtisztítja a kiszemelt területet, ami gyakran egy nagyobb lapos kő, de előfordul, hogy egy barlangba ikráznak. Az ikrák száma elérheti az 1000-t is, amelyek 36-48 óra múlva kelnek ki. A szülők hevesen védik a kikelt kishalakat, amelyek további 7 nap múlva úsznak el. Az ivadékok gyakran csüngnek a szülők oldalán, ami azzal magyarázható, hogy az ott termelődő váladékkal táplálkoznak (hasonlóan a diszkoszhalakhoz). Az ivadékok viszonylag nagyok, és sórákkal, vagy összetört száraz tápokkal etethetőek. Nagyon érzékenyek a hírtelen vízminőség változásokra, ezért egyszerre csak kis mennyiségű vizet cseréljünk medencéjükben.