• Tudományos név: Epiplatys dageti
• Magyar név: Vöröstorkú díszcsuka
• Szinonímák: Aplocheilus dageti, Epiplatys dageti dageti, Epiplatys dageti monroviae, Epiplatys chevalieri, Epiplatys chaperi
• Csoport: Ikrázó fogaspontyok
• Származás: Nyugat-Afrika; Sierra Leone, Libéria, Elefántcsontpart, Ghána
• Testhossz: 5-7 cm
• Természetes élőhely: A természetben a part menti mocsarakban, lassú folyású folyókban, kis patakokban, csermelyekben él.
• Viselkedés: A vele azonos méretű, vagy nagyobb halakkal békés természetű, azonban a hímek területvédők, és különösen az ívási időszakban agresszívek egymással. Többnyire a vízfelszín közelében tartózkodik. Jól társítható hasonló méretű, az alsóbb szinteken tartózkodó halakkal, törpe sügérekkel, harcsákkal, nagyobb pontylazacokkal, márnákkal, gurámikkal és egyéb ikrázó fogaspontyokkal.
• Táplálkozás: Ragadozó, ezért főként élő eleséggel etessük. Megfelel a muslica, ivadékhalak, szúnyog lárvák, plankton rákok, de a lemezes haltápokat is elfogadja.
• Szaporítás: Könnyű
• Medence: Minimum 65 literes
• Halnépesség: 70 literre 3-4 hal
• Dekoráció: Rendezzük be a medencét sötét aljzattal, és világítsuk szűrt fénnyel. Sűrű növényesítés ajánlott a medence hátsó részén és az oldalain, de középen hagyjunk szabad úszóteret. Tehetünk be búvóhelynek uszadék fákat ill. sziklákat. A víz tetejét is borítsa be úszó növényzet, valamint medencét jól fedjük le, mert hajlamos kiugrani.
• Hőmérséklet: 21-24 °C
• pH: 6-7
• Keménység: 2-10NK°
• Várható életkor: 2 év

Megjegyzés: Csukákra jellemző hosszúkás testű hal, hegyes, felsőállású szájjal, amely a felszínről táplálkozó díszcsuka fajoknál általános. A szemek nagyok, a hát sötét és világos barna is lehet, az oldal pedig világosabb barna színű, mely sötétzölden és lilán irizál. A testet öt fekete harántsáv díszíti, ebből négy a törzs hátsó részén, míg az ötödik a mellúszó tövéhez közel található. A test alsó részei sárgásbarnák. A szájon ill. a fejen szintén áthúzódik egy fekete mintázat, ez utóbbi a szemen keresztül vezet. Az uszonyok sötét zöldes-sárgák. Az egyik fajváltozat esetén a hát és a farokúszó pereme fehér, míg a farok alatti úszón széles, fekete szegély látható, megint más változatain az összes úszó feketével keretezett. Több különböző színváltozata ismert. A hímek változatosabb színűek, hosszabbak az uszonyaik, és egyértelműen nagyobbak a nőstényeknél. A kifejlett nőstények elveszíthetik a harántcsíkos mintázatukat. Íváshoz elegendő egy 30 literes, finomszálú úszó növényekkel sűrűn benövényesített medence. Növeljük az enyhén savas, lágy víz hőmérsékletét 24-26°C –ra. Egy nőstény mellé egy vagy több hímet is tehetünk, de akár csapatostul is leívnak. A több mint 300 ikrát a növényekre illetve az aljzatra rakják. Mivel a szülők ikrafalók, ezért az ívás után azonnal el kell távolítani a növényeket az ikrákkal együtt, és helyébe újat rakni. A halak három-öt héten keresztül folytatják az ikrarakást. A lágy vizet tartalmazó medencébe áthelyezett ikrák 25° C –on 8-11 nap alatt kelnek ki. Amint a kishalak szikzacskója felszívódott, megkezdhetjük az etetésüket papucsállatkával, porított szárazeleséggel, és más apró eleséggel, pl. rotatóriával vagy főtt tojás sárgájával. Az ivadékok érzékenyek az infuzóriára.