- Tudományos név : Epalzeorhynchos erythrurus
- Szinonímák: Labeo frenatus, Epalzeorhynchos Frenatus
- Magyar név: Vörös rojtosszájú hal
- Csoport: Pontyfélék
- Származás: Délkelet-Ázsia, Thaiföld, Indonézia
- Testhossz: 15 cm
- Természetes élőhely: A Mekong, a Chao Phraya folyók homokos részein.
- Viselkedés: Területvédő hal, a fajtásakkal állandóan cívódik.
- Táplálkozás: Mindenevő, de elsősorban élő eleséget fogyaszt.
- Szaporítás: Rendszeres tenyésztése akváriumban nem megoldott.
- Medence: Minimum 200 literes
- Halnépesség: 200 literre 1 hal
- Dekoráció: Sok búvóhelyet igényel, amit kövekből, növényekből biztosíthatunk neki.
- Hőmérséklet: 22-26 °C
- pH: 6,5-,7,5
- Keménység: 1-15NK°
Megjegyzés: Valószínűleg ez a faj lett Epalzeorhynchos Frenatus (korábban Labeo frenatus) néven bevezetve az akvarisztikába. Testük hosszúkás, sötét kékes-zöldes színű, alhasi részük lapos. Az úszók vörös, vagy narancssárga színűek. A kopoltyútól a szemen át a szájig egy sötét csík fut végig. Létezik belőle albínó változat is. A hímeknek soványabb a testalkata, mint a nőstényeknek, és egy fekete függőleges csík van a farokúszójuk tövénél. Ezenkívűl a hímek színesebbek. A vörös rojtosszájú halak jó aljzat-tisztítók, minden maradék haleledelt felkutatnak és megesznek. Kezdő akvaristáknak nem ajánlott a tartása. Csak egy ilyen halat tartsunk az akváriumban, mert nem viselik el egymást hosszú távon, és az egyik könyörtelenül üldözni fogja a másikat, addig amíg az bele nem pusztul. Ne tartsuk rokon halakkal ( pl: Epalzeorhynchos bicolor - Stendhal-hal, Labeo chrysophekadion), mert nem viselik el egymást. Jól tarthatjuk díszmárnákkal, dániókkal, különféle csíkokkal, gurámikkal. Az akváriumát jól fedjük le, mert szeret kiugrálni belőle.
|
 |
