• Tudományos név: Epalzeorhynchos bicolor
• Magyar név: Stendhal-hal
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; Thaiföld
• Testhossz: 18 cm
• Természetes élőhely: Folyók és patakok.
• Viselkedés: Élénk, védi a területét (a felnőttek agresszívvé válhatnak).
• Táplálkozás: Mindenevők, szeretik az algákat lelegelni.
• Szaporítás: Nagyon nehéz.
• Medence: Minimum 200 literes
• Halnépesség: 200 literre 1 hal
• Dekoráció: Kövek, gyökerek, sok rejtekhellyel.
• Hőmérséklet: 24-28 °C
• pH: 6,5- 7,2
• Keménység: 2,8-11,2NK°
• Várható életkor: 6-10 év

Megjegyzés: Fiatal korukban össze lehet hozni egy medencébe három Stendhal-halat, de a felnőttek nem tűrik egymást, s mogorvák a más fajokkal is. Ha tiszteletben akarjuk tartani éjszakai életet kedvelő természetüket, teremtsünk sötét zónákat az akváriumban. A háttérbe ültessünk Vallisneria americanát, a két oldalra Beckett vízikelyhét (Cryptocoryne beckettii) és Wendt vízikelyhét (C. wendtii) az előtérbe. Egy ilyen típusú akváriumban a Puntius nemzetség tagjai közül pl. a szumátrai díszmárna (P. anchisporus) és a rózsás díszmárna (B. conchonius) lehet a Stendhal-hal lakótársa. Elég nehéz a hímet a nősténytől megkülönböztetni, de ez utóbbi általában valamivel íveltebb, kerekdedebb a hímnél. Szaporodás idején (ami akváriumokban nagy ritkaság, mert a felnőtt Stendhal-halak rossz viszonyban vannak egymással), a hím ráhajtja a farok-úszóját a nőstény hátára. Az ikrák szétszóródnak a medencében. Három nappal később az ivadékok már elfogadják a sóféreglárvákat.

Gyakran előfordul, hogy a hasonló fajokkal agresszív, így nem célszerű vele moszatevő márnákat, sziámi ormányosmárnákat, garrákat és ezen fajok rokonait társítani. A kisebb pontyfélékkel viszont nem agresszív, de gyakran kergeti meg a cápamárnákat is. Ha a társításra kiválasztott hal nem a pontyfélék közé tartozik, akkor valószínűleg nem lesz semmiféle probléma. Az agresszió mértéke némiképp egyedfüggő is, lehet, hogy kedvencünk kifejezetten támadékony más halakkal szemben, de lehet, hogy egész nyugodt lesz más fajtársaihoz képest. Mivel magától ritkán hajlandó szaporodni, gyakran hormonkezelések hatására ívatják. A természetben nagyon megritkult, súlyosan veszélyeztetett fajnak minősül, ez is az egyik indok arra, hogy próbálják, ha hormonnal is, nagyobb mennyiségben mesterségesen előállítani. A szakemberek a természetben jelenleg csak nagyon kis számú populációt ismernek, de a szabadvízi állományok felkutatása folyamatban van.