• Tudományos név : Bunocephalus coracoideus
• Szinonímák: Bunocephalus bicolor, Dysichthys bicolor, Dysichthys coracoideus, Bunocephalus haggini
• Magyar név: Tepsifejű harcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika, az Amazonas vizeiben, egészen La Plata vidékéig
• Testhossz: 15 cm
• Természetes élőhely: Lassú mozgású, vagy állóvizekben, ahol az aljzaton sok a lehullott levél.
• Viselkedés: Békés, társas akváriumba való harcsa, leginkább éjszaka aktív, nappal gyakran az aljzatba ássa magát. Közepes testű halakkal társíthatjuk.
• Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő eleséget, de megeszi a talajra hulló tablettákat is.
• Szaporítás: Nagyon nehéz
• Medence: Minimum 100 literes
• Halnépesség: 100 literre 2-3 hal
• Dekoráció: A laposabb, nagy alapterületű medencéket kedveli, aljzatnak használjunk sötét színű homokot, vagy finom kavicsot. Nem kell sűrű növényzet, de mindenképpen biztosítsunk neki búvóhelyeket.
• Hőmérséklet: 20-27 °C
• pH: 5,8-7,8
• Keménység: 2-20NK°
• Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: A tepsifejű harcsa feje széles és lapos, teste a mellúszóktól visszafelé elkeskenyedik. Testén – ha közelebbről megnézzük - különböző göröngyök és kinövések találhatók, tehát nem egy szépség, de mindenképpen különleges hal. A mellúszó első sugara erős, vastag tüske-szerű. Szemei nagyon kicsik, fején három pár bajuszszál található. A farokúszó kicsi, legyező formájú. Teste első fele barna színű, míg a hátsó rész inkább sötét barna. A test színezete és formája egy lehullott levélre emlékeztet. Az angol szakirodalomban bendzsóharcsának nevezik, szintén jellegzetes testformája miatt. Mivel gyakran mozdulatlanul egy helyben fekszik sokáig, a tapasztalatlan akvaristák azt hihetik, hogy a harcsájuk megdöglött, és amikor meg akarják fogni, csak akkor derül ki, hogy még él. A nemeket nehéz megkülönböztetni egymástól, a kifejlett nőstények hasi része teltebb. Az ivarérettséget kb. 12 cm-es korban érik el.

A tepsifejű harcsa szaporításához csökkentsük le a vízszintet kb. 30cm-re, és a hőmérsékletet 20-22°C-ra. Ezek harcsák a természetben csoportosan ívnak, akváriumban párban vagy csoportosan is. A nőstény az ikrákat kövekre és a talajra rakja, az ikrák száma elérheti a 4000-t is! A növényeket gyakran kiássák a párzás során. A szülők vigyáznak az ikrákra, amíg azok ki nem kelnek. Ezután a szülőket eltávolíthatjuk, és a kicsiknek adjunk frissen kelt sórákot. Később, ha a kicsik elkezdenek nőni, adjunk nekik apróra vágott tubifexet.