• Tudományos név: Datnioides microlepis
• Szinonímák: Coius microlepis
• Magyar név: Sziámi tigrishal
• Csoport: Egyéb halak
• Származás: Ázsia; Thaiföld, Indonézia, Borneó, Szumátra.
• Testhossz: 45 cm, akváriumban gyakran ”csak” 30 cm
• Természetes élőhely: Folyókban, tavakban és csatornákban, legtöbbször a sűrű vízinövények és a víz alá süllyedt fatörzsek között. Képes az enyhén sós vizekben is megélni.
• Viselkedés: A fajtársaival és a hasonló kinézetű halakkal agresszív lehet. Más nagytestű halakkal viszonylag békés, de a kisebb halakat elfogyasztja.
• Táplálkozás: Ragadozó, kisebb ízeltlábúakat, rovarlárvákat, gilisztákat, kishalat és más akváriumi halak számára kapható élő és fagyasztott eleségeket adhatunk neki.
• Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.
• Medence: Minimum 400 literes
• Halnépesség: 1200 literre 3-4 hal
• Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett medence, gyökerekkel és sok úszótérrel.
• Hőmérséklet: 22-28 °C
• pH: 6,5-7,5
• Keménység: 5-20 NK°
• Várható életkor: 8-12 év

Megjegyzés: Nem csak nagyra növő hal, de nagyon aktív is. Célszerű egymagában tartani. Ha több halat szeretnénk belőle, akkor legalább 3, vagy annál több halat tartsunk, hogy az agresszió megosztódjon a halak között. Ehhez természetesen hatalmas akváriumra van szükség. A nagy, ragadozó halakat tartók körében egyre népszerűbbek, köszönhetően gyönyörű színezetüknek. Testük oldalról lapított, hátuk magas, fehér, vagy sárgás-barna színű, amelyen 5 széles fekete függőleges csík húzódik. Az első csík a szemen keresztül fut, míg az utolsó a farok tövénél található. A Borneóról és Szumátráról származó halakon 6-7 csík található. A szájukat nagyra tudják nyitni, könnyen lenyelik a kisebb halakat. Sok helyen brakkvízi halként árulják, de természetes élőhelyén szinte kizárólag édesvízben található meg, ezért nem szükséges sózni a vizét.

Nagyon hasonlítanak a Datnioides pulcher-re, de a testükön található középső csík alapján megkülönböztethetőek: A D. pulcher oldalán futó csík fokozatosan elkeskenyedik, mielőtt eléri a hasi részt, míg a D. microlepis-nél ez a csík a has aljáig tart. A stresszes halak csíkjai kiszürkülnek, vagy akár az egész testük színezete besötétedik. A stresszt gyakran a rossz vízparaméterek, a hosszú szállítási idő, a búvóhelyek hiánya, vagy egy másik ragadozó hal okozza.

A nemek megkülönböztetése nem ismert. Akváriumi körülmények között még nem sikerült szaporítani.