• Tudományos név: Corydoras eques
• Szinonímák: Osteogaster eques
• Magyar név: Aranyfülű kék páncélosharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Dél-Amerika; Nyugat-Brazília, Amazonas medence
• Testhossz: 4-5 cm
• Természetes élohely: Codajas város környékén a kisebb-nagyobb folyókban, és patakokban oshonos.
• Viselkedés: Békés harcsa, rajokban él, kiváló társas akváriumi hal. A vízfenék közelében úszik. Nagy testu, agresszív halakkal ne tartsuk.
• Táplálkozás: Mindenevo, kedveli az élo és fagyasztott eleségeket, mint pl. az artemia, a tubifex és vörös szúnyoglárva, de megeszi a száraz tápokat is.
• Szaporítás: Nehéz
• Medence: Minimum 50 literes
• Halnépesség: 70 literre 6-7 hal
• Dekoráció: Szeretnek turkálni a talajban, ezért éles szemcséktol mentes finom, folyami homok aljzatot használjunk a medencében. Építsünk gyökerekbol búvóhelyet, amelyek alatt el tud rejtozni. Medencéjükben a világítás ne legyen túl eros, ezt a vízfelszínen úszó növényekkel könnyen elérhetjük.
• Homérséklet: 22-26 °C
• pH: 6-8
• Keménység: 2-16 NK°
• Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: A Corydoras eques testének színe a türkiztol a kékig változhat, és bizonyos fényviszonyok között egy sötétebb csík látszik a hátukon, a nyaktól egészen a zsírúszóig. Fejükön a szem mögött egy vastag, narancssárga, nyeregszeru sáv található, amely a mellúszóktól a fejen körbe húzódik. Az úszóik átlátszóak, míg az úszósugaraik narancssárgás színuek, a hasuk és a fej alsó része pedig fehér. Színük nagyban függhet az aljzat színétol is. Vonzó színei ellenére csak viszonylag ritkán lehet velük találkozni a kereskedésekben, és ezért áruk is magasabb. A Corydoras nemzetség halai csak csoportban szeretnek élni, ezért legalább 5-6 egyedet tartsunk belolük. A hímek kisebbek a nostényeknél, valamint a nostényeknek a hasi részük sokkal teltebb.

Szaporítani – más Corydorasokhoz hasonlóan - kisebb csapatban célszeru oket egy 40 literes medencében, egy nostényre 2-3 hímmel számolva, viszont célszeru vízfelszínen úszó növényeket is behelyezni az akváriumukba, mert az ikráikat a vízfelszín közelében szokták lerakni. A szaporodási kedvet serkenthetjük, ha egy nagyobb, részleges (50%-os) vízcserét csinálunk az akvárium vizénél 5 °C-kal hidegebb esovízzel, vagy lágyított vízzel. Ezt naponta ismételjük, amíg az ívás el nem kezdodik. Szaporodáskor a halak sokkal aktívabbá válnak: a hím kergetni kezdi a nostényt, közben a bajszával meg-megcsapkodja a fejét, majd merolegesen ráereszkedik (T-pozíció). A nostény ekkor kiengedi az ikrákat, és a hím azonnal megtermékenyíti azokat. Ezután a nostény a hasi úszójával felragasztgatja az ikrákat a medence üvegfalára, vagy valamilyen tereptárgyra. Ez több alkalommal megismétlodik, és az ikrák száma elérheti a 100-at is, melyek 3-4 nap múlva kelnek ki, és további néhány nap után úsznak el. Az ivadékokat apró poreleségekkel, vagy sóféreglárvákkal etessük. Fontos a rendszeres, részleges vízcsere az ivadékok fejlodésének szempontjából. Megfigyelések szerint kevésbé hajlamosak a kishalak a megbetegedésekre, ha az aljzatra egy vékony réteg homokot szórunk, mintha aljzat nélküli akváriumban lennének. A kishalak színezete a 10. nap után kezd látszani, és az 5-6. héten már a felnottek színezetét veszik fel.